Milyen érdekes, hogy szinte a semminek is örülni tudunk. Ott álltam mögötted, te talán észre sem vettél, halkan figyeltem minden mozdulatodat, hangodat, arcodat, szemedet, kezedet... ez a sok pici apró megnyílvánulás önkénytelenül egy halvány mosolyt csalt az arcomra. Ezek a pillanatok különlegesek, és bele sem gondolun, hogy hány ember gondol ugyan így ránk, vagy csak egyszerűen nem vesszük észre.
Furcsák ezek a gondolatok, érzések... egyáltalán van ezeknek értelmük, hiszen a másik fél nem is tud róluk.... vagy éppen ez benne a csodálatos?!
Furcsák ezek a gondolatok, érzések... egyáltalán van ezeknek értelmük, hiszen a másik fél nem is tud róluk.... vagy éppen ez benne a csodálatos?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése