Ismét január van, ami azt jelenti, hogy megint a vizsgaidőszak kellős közepébe pottyantam, még vár rám 5 megpróbáltatás, utána pihenés, és utószülinapi ünneplés. :) Már alig várom...
"...Mikor túl nagy lesz a saját ruhám,
És a családomnak nincs ideje rám,
És a ténfergésből elég lesz,
Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.
De ha elhagysz engem, meghalok,
Vagy ami még rosszabb, tán’ megmaradok.
S akkor mindörökre elveszek,
S többé nem kell, aki hazavezet..."
(8)
... ééés azt hiszem mára ennyi voltam. :)
Ps.: egy kis alkotói "válság", amikor az embernek nincs kedve se rajzolni, se festeni, se fényképezni, se gyurmázni, se varrni, se írni sőt még a tanuláshoz sem fűlik a foga...de majd... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése