Fejemben tisztán él a kép a légytől hangos nyári rét.
Tácba hívtál akkor rég.
Pördül a szoknyám lebben az égig, addig forgunk, míg el nem esünk.
Minden mindegy, ha őrültek lehetünk.
Csak egy tánc, a kezed a vállaimhoz ér.
Óh egy tánc, te csak átfogsz könnyedén.
Óh egy tánc, a talpunk egy ritmusra jár.
Óh egy tánc, semmiség, ez az élet áj-áj-áj.
A sasszé egyszerűnek tűnt,
és nem volt baj, ha tévedtünk.
Ha szédülsz elkaplak, ne félj, tartom a kezed!
Pördül a szoknyám lebben az égig, addig forgunk, míg el nem esünk.
Minden mindegy, csak egymáson nevetünk.
Csak egy tánc, a kezed a vállaimhoz ér.
Óh egy tánc, te csak átfogsz könnyedén.
Óh egy tánc, a talpunk egy ritmusra jár.
Óh egy tánc, semmiség, ez az élet áj-áj-áj.
Ha elszaladnál, hidd el veled futnék.
Ha senki más már, én mindig veled volnék.
Ha bármi fájna én befásliznám,
mert sírig tart ez az őrült tánc.