...csak ennyi idő adatott meg Pötyinek. Az állatorvos szerint is
gyógyíthatatlan volt a betegsége, én mégis láttam rajta az élni akarást,
még az utolsó időszakban is hittem abban,hogy hat a kezelés, a
gyógyszerek, a gyógyteák. Hiszen még tegnap is jót evett, alomra
járt....ma hajnalban viszont örökre elment.
Talán ez az egyik kedvenc képem. Szenteste készült, amikor már bementünk szobába, de a konyhában lévő gyertyák még égtek, kimentem,hogy eloltsam őket. Pötyikét találtam a széken ülve, ahogy szinte áhítatba esve figyeli a karácsonyi fényeket. Azonnal szaladtam fényképezőért,hogy meg tudjam örökíteni a pillanatot.
