Betűkupac

Fent a fejem,

lent a lábam,
merre vessem,
nem találom.
Nem találom
merre menjek,
hova nézzek,
mihez kezdjek...

Hétfő, képeslap, vers

Valahogy ilyen kis szomorkásan, ködösen indult a hétfő, ahogy az 1.b ablakából látható kép is alátámasztja. Nem sok kedvem volt felkelni és elindulni a hidegben, de tudtam, hogy várnak rám, dolgom van... A nehézkes indulás után szerencsére belerázódtam a napi feladatokba....

,,,

 

...ahogyan a képeslapok befejezésébe is. Összesen 40db képeslapot készítettünk Évivel, ami a 2.a-sok portékája lesz a szerdai iskolai karácsonyi vásáron.
Délután a napköziben fejeztem be az utolsó feliratokat és hazaindulás előtt gyorsan megörökítettem őket.
Nagyon örültem, hogy az általam vitt ötletek közül választottunk és én is részt vehettem az alkotásban.

Ma esti poétika-féleség Édesemmel:
"-Napocskám 
kék egem 
-Utazunk el messzire?
 mondd csak hova édesem? 
-Egy szép tengerpartra ahol bikiniben napozhatsz
 s délutánig aludhatsz 
- Nem akarnék aludni 
csak a világ elől elfutni"

Aki a virágot szereti...

 Kertünkben nevelkedett kékesen sziporkázó virágokból szeretek piciny csokrokat kötni.

 Égig érő fűszálak között feküdve,
kék eget figyelve,
bárányfelhőket kergetve,
szél dalát hallgatva ,
kezed kézenfogva boldogságom,
ölelő karjaidba zártad.

2 hetes gyakorlat ~ október 17.-28.

Még nem említettem, de az elmúlt 2 hétben gyakorlaton voltam a gyaxiban. Ezidő alatt tanítottam 1 magyar-, 1 tesi-, 1 razj-,  1 környezet , és 1 ének órát + 1 ének bírálat. Szünet után még vár 1 nyelvtan és 1 rajz óra megtartása.
A gyakorlat első hete rendkívül fárasztó volt, mert amellett, hogy naponta fél6-kor keltem, 4-5 órát végig ültem a gyakorlóban, délután bejártam a fősulis óráimra, még próbáltunk este 7- fél8-ig. -.-" De megérte! Jól sikerült az előadás! :)

A második hét a tervezet írás és a tanítás mellett volt fárasztó, de élveztem, klassz volt. :) Most pedig végre, végre ŐSZI SZÜNET! :))))
Viszont dolgos hétköznapjaim még korántsem értek véget, mivel a szünetben pótolom a kimaradt előadásokat, tervezeteket írok, beadandókat készítek, és a többi. :)
Jó is, meg nem is, hogy ilyen pörgős lett az életem.

Egyik késő esti próba után, ezt írtam:
*Míly egyformák vagyunk, s mégis különbözőek.
.. hallgattam, ahogy játszottál a zongorán...
... érdekes, míg ott voltam, kevesebbszer hibáztál,
... a hangokkal játszva új dalt alkottál, improvizáltál.
Szentül hiszem, hogy az ilyen dalok lelkünket tükrözik vissza.
S ha ez tényleg így van, akkor még nem vagyok közömbös számodra.
Bár igaz, az is meglehet, gondolataid máshol jártak,
de mégis... én ültem ott az első sorban,
s te, életünk színpadán játszottad szíved dallamát.*

..és...
...nemsokára november, ami nálam a "hivatalos karácsonyra készülődés" időszak kezdete ;)
Igyekszem több kreatív ötletet megosztani. ;)
(receptek, képek, DIY, tippek, trükkök stb.)
Addig is kicsit hangolódok a Halloween-re. ;)

Október 4.-től 14.-ig

Az elmúlt 2 hét nagyon pörgős volt:
okt.5.: megtartottam életem első ének óráját, Brigi bírált. Jól sikerült a tanításom 5-öst kaptam. :)
okt.6.: integrált magyaron az októberi műsorra próbáltunk, délután halat főztünk csoptársakkal a koliban. :)
okt.7.: " Nem az a jó, ha mindenki szeret. Az a jó, ha a rosszak utálnak, és a jók szeretnek." /Konfúciusz/
okt.10.: Reggel 8-kor próbáltunk, ének tervezetet leadtam, délután fogszabályozásra mentem. A doktornő bíztató hírekkel fogadott. :) ...meglátjuk
okt.11: Zeneirodalomból zh-t írtunk, volt múzeumpedagógia is, délután próba, este fél8-ig.
okt.12.: Brigi tanított, ügyes volt! :)  ...én pedig bíráltam :P :D Este ugyancsak próba.
okt.13.: Múzeumpedagógia, este próba. Olcsival sokat beszélgettünk, jól eltelt az a +2óra a vonat indulásáig. :)

Vegyes érzelmeket kelt/keltett bennem ez az utóbbi két nap. A nyár alatt úgy éreztem sikerült lezárnom a múlt félévben történt eseményeket. De, amikor újra szemtől, szembe találkoztunk, a feltételezésem megdőlt. Furcsa volt, hogy rámköszönt, ahogy "kinyalta" - bepacsulizta magát, ahogy rámnézett, az a furcsa kérdés: " Nyolc óra van?", mikor ott volt a telója a kezében. Újraolvastam minden régi üzenetét, hátha rájövök, megtudok valami újat, vagy találok egy halovány reménysugarat. Tudom, ez borzasztóan nagy butaság, megint törékeny kislánynak érzem magam, és nem egy erős, határozott nőnek.
Remélem, a következő találkozásunkig ez elmúlik, és heves szívdobogás nélkül tudok majd a szemébe nézni egy őszinte mosollyal.
Szívesen elbeszélgetnék vele négyszemközt, sokmindent elmondanék neki, sokmindenre kíváncsi vagyok, egy egész éjszakán keresztül tudnám kérdezgetni.
A jelzéseiből  úgy érzem nem vagyok közömbös a számára, de lehet, hogy csak én reagálom túl a gesztusait.

Szerdán hazafelé utazva írtam egy pár sort:

~Várlak.
Nem várlak.
A fene egye meg!
Mégis várlak.
Egy frászt!
Te sem vársz!
...én miért várjak?
Várjak, varjak vagy
varrjak?
Várnálak,
de a varjak...
a varjak gomblyukakat varrnak,
várni, varrni...
Ó, már tudom!
Panni! ~

~ Kell egy ölelés,
kacagó szempár,
nevető lajhár,
nem tudom már.
Későn jössz,
de jössz tudom.
Vagy mégse...
... vagy mégis...
meglehet.~

~ Eljön az a pillanat, amikor visszatér egy emlék a múlt homályából, és az érzés felemészt, megsebez újra. Fáj a lélek magánya. S jönnek kételyek, vágyak, szétdúlt álomvilágok, mikor az "itt a vége fuss el vége" nem elég! Kell a "hol volt, hol nem volt" ... talán királyfi volt, talán csak egy ócska sor, egy megsárgult lapon.~

Járt az agyam, kapkodott ide oda, a gondolatok, pedig papírra vetődtek....néhol eléggé értelmetlen, viszont annál is inkább őszintébb. :)

Visszavár az EJF

Vagyis nemsokára vége a nyári szünetnek. Keserédesek az utolsó hetek, várom is meg nem is a sulit, ami szept.12.-én kezdődik. Most olyan jó, igazi nyár van, 40 fok, napsütés, jégkockás limonádé, tücsökciripelős, csillagnézős éjszakák.
Tegnap erről írtam egy 4 sorost:

Fűben feküdni,

csillagokat nézni,

kezedet megfogni,

kicsit közelebb bújni.

Most inkább a nyárra "hangolódok" és nem a sulira. ;D Viszont, már megvettem a füzeteket, írószereket, és az úszódresszt, amire szükségem is lesz, mivel a kövekező félév tartogat "néhány" kötelező úszásórát. -.-" fantasztikus. Nos, talán jobb, ha most nem agyalok felesleges hiábavalóságokon.

~ Egyszer lesz egy saját házam kerttel, fákkal, kutyával, macskával. Reggelente madárénekre ébredek, és a bekukucskáló napsugarakra. Egyszer majd nem itt leszek, hanem ott. Ott, ahol majd nem kerestek. Lesz, egy új, szebb életem, barátokkal, boldogsággal, kedves szomszédokkal. Tavasszal útra indulok, egy rétre érek, virágot szedek, koszorút fonok. Nyáron eperlekvár készítek, üvegekbe töltöm és felcímkézem. Ősszel majd leveleket sepregetek, halloweenre töklámpást faragok. Télen még hóembert is építek, majd táncolok a hulló hópelyhek között. Karácsonyra mézeskalácsot sütök, fenyőt is díszítek,s az éjféli misén énekelek.~

Kétsoros

Szárnyakat adtál mosolyoddal,

repülni hívtál álmaiddal.

Ne keresd a rímeket!

Fényt loptál a szürke napokba...
... a hóesés csillogóbb,
mosolyom őszintébb volt.

Tavaszodott, s a fény,

amit hoztál elhalványult.

Távolabb, és távolabb

sodort az élet vihara.

S most, április ellenére

megint beköszöntött a tél.
Az idő, már visszafelé halad...

...
... most már másnak varázsolsz tavaszt a téli hóesésben.

Gondolatok a tegnap történtek után

Fekete ruhát ölt a nyár,

elkomorul a nyüzsgő táj.
Sötét fátyol lebben a szélben,
könnycseppek gurulnak a sötétkék éjben.

Várjuk a hajnalt, a vaksötét után,
de messze van még,
s az út rögös,
így némán, hallgatunk tovább,
lehunyt szemmel, lépkedünk tovább.