PitaPata Cat tickers G o n d o l a t gombolyag: augusztus 2013

2013. augusztus 30., péntek

Variációk








A héten megjártam a kétségbeesés legmélyebb gödreit... Eddig nagyon pozitívan álltam hozzá a jelen helyzethez, de egy ponton elszakadt a cérna. Nem igazán tudtam senkivel se megbeszélni, hogy mindezt hogyan élem meg és amikor megpróbáltam, akkor is csak "lecseszerintés" járt.
Azt hiszem sikerült túllépnem ezen az állapoton, talán újra képes leszek bizakodni és hinni... minden rendben lesz.


A képeket pedig, egy unalmas kora délután készítettem, amikor  az "alapkoncepció" a vintage és Csipkerózsika volt. :D ...igaz nem bújtam jelmezbe.

2013. augusztus 27., kedd

Zárszó

Az utolsó nyári reggelek szomorúsággal töltenek el. Valahogy nem szeretem az augusztust, mert elmúlik a nyár, amit azért szeretek, mert végre jó meleg van, tele a kert friss zöldségekkel, gyümölcsökkel, hamar hajnalodik, későn esteledik, elég egy szoknya+póló+szandál, minden színes, vidám. Az ősznek és az indián nyárnak is megvan a maga szépsége, de boldogtalansággal tölt el az adott pillanat/helyzet/évszak/időszak elmúlása.
Ehhez még félelem is társul, félelem a bizonytalantól, hogy mi vár rám szeptembertől.

2013. augusztus 26., hétfő

Egy elfeledett nyuszi


Így jár az, aki nem mappában, hanem itt-ott tartja, rendezetlenül a rajzait...elfelejti, hogy vannak. Még május, június vagy talán július táján készítettem a nyuszit, a lepkéket pedig még a 2 hónapos gyakorlat alatt még télen... szépet nem tudok, csak aranyosat.

2013. augusztus 25., vasárnap

Jehuda Bar Simon

"Figyelj, uram, hallgass meg, ne felejtsd el, amit hallasz. Te odaadod a kicsit a nagyért, pedig a kicsiben rejtőzött el a nagy. Figyelj rám, hallgass rám: te elhagyod a nagyot a kicsiért, pedig a nagyért el kell hagyni a kicsit s a nagyot is a legnagyobbért. Nyugtalan a szíved, uram, mert nem látod a fényt, ezért a mandulafák völgyéből a sziklára vágyol, a sziklákról a mandulafák völgyébe. Figyelj rám, hallgass rám, ne feledd, nehezen születtél és nehezen halsz meg, ezért újra meg újra meg kell halnod, ha fel nem támadsz halálod előtt. Sokan bánták a te születésedet, sokan bánják még ezután, amíg csak az idők el nem múlnak, de te azt hiszed, a hegyen állsz és mindaz, amit látsz, a tiéd. Hallgass Nebóra, hallgass Nebóra, uram. Sokan vesznek a te kezedtől, de tudd meg, hogy a gyilkos is, a meggyilkolt is csak így ismeri meg a titkot, amit ismerni kell. Átkozod a gyilkost, de a meggyilkolt nem átkoz téged. Mert nem tudod, hogy mikor szemed előtt kialszik a Nap, benned kigyúlt a fehér fényesség, s mindent meglátsz, mindent megtudsz, ami most zárva van előtted. Figyelj rám, hallgass rám: találkozni fogsz a legkisebbel s nem hajolsz meg előtte, mert nem tudod, hogy a legnagyobb. Találkozol a legnagyobbal s nem látod majd, hogy te vagy a legkisebb. De mikor kialszik benned a Nap, akkor látod meg a fehér fényt. Akkor leszel boldog, mikor mindent elvetsz magadtól, még tennenmgadat is, akkor emelkedsz magasra, amikor lezuhansz. Mondjak még valamit? Hallgass rám, figyelj rám, ne feledd: Ádám magához ölel mégis, mert mindenért megfizetsz."
/ Kodolányi János: Jehuda Bar Simon emlékiratai/

2013. augusztus 22., csütörtök

Friendship

Néha úgy érzem, nem becsüljük meg kellőképp a mellettünk lévő embereket. Azokat, akik őszintén figyelnek ránk, hogy hogyan érzünk, mi képezi örömünket, bánatunkat. Mindig várunk valakire, aki egykor nagyon fontos helyet foglalt el életünkben, de valami miatt megszakadt a kapcsolat. Várjuk, hogy újra mi is fontosak legyünk számára. Olykor rájövünk, hogy mi becsesebb kincsnek tartottuk az adott kapcsolatot, mint a másik fél.
Szerintem barát az, aki figyel rád, mert fontos vagy, megemlékezik néhány kedves szóval születésed és neved napjáról; keres csak azért, hogy láthasson. Mert valljuk be, vannak egyoldalú kapcsolatok is, amikor az egyik jobban szeret, mint a másik. Ilyenkor hiába teszünk meg mindent azért, hogy kedvében járjunk, keressük...nem elég, mert ő nem kíváncsi ránk, megunt minket... barátságból  ismerős lefokozásban részesülünk. Amikor a köszönés is egy unott, semmit mondó "szia".

2013. augusztus 13., kedd

Jánoshalmán


 Öt teljes napig....

...hűsöltünk


elpilledtünk....


 pózoltunk...

 alkottunk...



 ... és ismét pózoltunk, mert Lackó már csak ilyen :)






Ezen kívül sétáltunk, bringáztunk, rajzoltunk, festettünk, olvastunk, délután nem aludtunk, fagyiztunk, csokiztunk, játszótereztünk, hintáztunk. Sőt elsajátítottam Klári néni mennyei krumplis frutájának titkát. :)

Ha Petike is nálunk volt, akkor igencsak megosztott figyelmet igényelt a két gyerkőc, de úgy érzem, sikeresen vettem az akadályokat. ;)

2013. augusztus 4., vasárnap

Névnapi "teendőim" ;)

A viccet félretéve, teendőkben gazdag névnap volt, ami egy hatalmas meglepetéssel indult. ♥ Később családi ebéd, sütizés, az ajándékok nagy részét már tegnap megkaptam: csoki, virág, költőpénz, ehhez társult a ma délután együtt töltött 2 óra Baján és a rengeteg kedves figyelmesség. ♥ :)

...mindezek örömére, már ilyenem is van: http://oosunnyoo.tumblr.com/ 
:)

... holnaptól pedig Jánoshalmán "nyaralok" vagy mifene. :)

2013. augusztus 2., péntek

Alone

Hosszú idő óta ma este érzem először azt, hogy mennyire egyedül vagyok, vagyis inkább magam maradtam. Így próbáltam elfoglalni magam rend rakással, csajos "szépítkezéssel", tornával, tévével, zenével, sőt még mosogatással is...de folyton egy mondat cseng gondolataim szikláihoz csapódva: "Majd holnap beszélünk." s eközben a délutáni stégen ücsörgés napsütötte percei lebbennek fel szemeim előtt. Ilyenkor elfog az oktalan aggodalom, sok kis butasággal, majd egy mély lélegzettel törlöm azokat a félelem polcairól.