PitaPata Cat tickers G o n d o l a t gombolyag: augusztus 2012

2012. augusztus 31., péntek

Apró részletek

 Ma is nagyon szép, napos időnk volt, így nagymamám kora délután elővette az ósdi szekrény mélyén alvó "emlékeket". Ez a szó most nem megfakult fényképeket, vagy emlékképeket takar, hanem terítőket, csipkéket, kötényeket, párnahuzatokat, és hímzett kelméket. Előkerült néhány olyan darab is, amit az én dédnagymamám készített sok munkával és -gondolom- szeretettel. Figyelmesen hallgattam a régi történeteket s közben figyeltem a szebbnél szebb mintákat, amelyek olyanok voltak, mint egy-egy színes álom.

A délután során nagyim is elfáradt, óvatlanul a széken hagyott pár csipkét, anyagot és a jó öreg szabó ollóját. Nagyon megtetszett ez a spontán beállítás, így rögtön lencsevégre is kaptam. 




2012. augusztus 29., szerda

Keddi képek szerdán


 Nagyon szeretem ezt a kis parkot, a sok öreg fát, a kis patakot, a levelek között átsütő késődélutáni napfényt, a régi játszóteret, ahol még én is sokat játszottam oly rég... az első emlékeim közül való, amikor -talán egy nyári vagy éppen későtavaszi napon- anyukámmal elindultunk meglátogatni a nagymamát, útközben betértünk a játszótérre, mindebből csak annyi maradt meg, hogy beültem a sátor alakú, fémből készült forgóba -régen egy zászló ékesítette csúcsát-, amit anyukám forgatott meg: egyik lábát a forgó fa padlójára tette a másikkal, a földtől elrugaszkodva -mintha csak rollert hajtana- lökte meg, a forgót. Élénken él emlékeimben anyukám fehér cipője, és hosszú, sötétbarna haja. Nagyon hiányos ez az emlék, viszont igazán kedves számomra, hiszen még abból a korból való, amikor még alig voltam három éves.





Az iskolakezdésre már beszereztem a füzeteket, tollakat, mappákat...stb. Most már tényleg ideje készülődnöm, mert vészesen közelít szeptember 10.-e.


2012. augusztus 27., hétfő

Rain, monday, wind...


Tegnap este végre ideért az eső heves széllökésekkel karöltve. Így a nyár utolsó hétfője kicsit álmosabban köszöntött ránk. Reggel kicsit fázósan léptem ki a kertbe kezemben egy bögre meleg kakaóval. Úgy érzem nincs okom szomorkodni, ez a nyár is szép volt... a maga módján. Kicsit másként képzeltem el, kicsit mások voltak a terveim. De ahogy a szólás is mondja: "Ember tervez, Isten végez." Hiszem, hogy mindennek megszabott helye és ideje van. Nem szabad siettetni semmit se. Sokszor nem ismerjük fel az összefüggéseket, fáj a szívünk egy-egy elvesztett személy, barátság, elmaradt esemény, stb. után. Végül lelkünk egén eltűnnek a felhők, kisüt a nap, és az ég ezerszer szebben tündököl, és már nem is vagyunk annyira bánatosak. Felismerjük, majd aztán elismerjük, hogy minden a lehető legtökéletesebben történ...minden rendben van. 

Bagoly


A neten talátam (talán a weheartit.com oldalon) ezt a baglyos képet.
Gondoltam én is készítek, illetve festek néhány madárkát pár kavicsra. :)
Azután rajzoltam is a kis drágáknak különböző szituációkat, majd lefotóztam és összemontíroztam a képeket.
Íme az eredmény: 



2012. augusztus 26., vasárnap

Seasons

Odakint még javában tombol a nyár, a nap tüzesen ontja sugarait, de gondolataimban már az ősz színes falevelei között járok. Olyan butus gondolatnak vélem ezt, mert télen, a hóesés közepette képes vagyok a nyári hónapokra tervezni. Hova fogok menni, mit fogok csinálni...tervezek és tervezek, miközben elszalasztom a hulló hópelyhek táncát.
Most pedig augusztus utolsó heteiben várom az őszi reggeleket, amikor fázósan, dideregve igyekszem a ködbe burkolózott állomás felé, ahol a percek is óráknak tűnnek, mire végre megérkezik a vonat.
Sokszor elgondolkodtam azon, hogy melyik évszak áll legközelebb a szívemhez. Rájöttem, hogy az összeset szeretem, mert mindegyiknek megvan a maga gyönyörűsége.



Tél:
Hópelyhek, szánkózás, kötött kesztyű, egy hosszú séta után átfagyva hazaérkezni a meleg szobába, advent, adventi/karácsonyi készülődés,karácsony, mézeskalács, hóembert építeni, hógolyózni, és amikor már nagyon meguntam a hideget: várni a tavaszt. :)
Tavasz: 
Ébredő természet, virágok (tulipán!), zöldellő rétek, sok-sok napsütés, tavaszi séta, húsvét, megkezdődik a kert újbóli megmunkálása, rügyek, lombok...új élet... nemsokára itt a nyár. :)
Nyár:
Szünet, vízpart, pihenés, gondtalanság, utazás, hőség, este a fűben fekve csillagokat nézni, csillaghullás, éjjel is van vagy 30 fok, limonádé, fagyi, olvasni a szőlőlugas árnyékában, a hőségtől tikkadtan aludni délután...indián nyár. :)
Ősz:
Koraőszi napsütötte napok, sárguló-tarkálló lombok, halloween, készülődni az iskolára: új fűzetek illata, új tantárgyak, csoporttársak nyári élménybeszámolói, köd, zúzmara, karácsonyi készülődés kezdete novemberben, forrócsoki, sétálni egy nagyot a Petőfi szigeten a lehullott falevelek között, nagy-kötött sálba bebúrkolózni...készülni a télre. :)



Amikor Csipetkék sétálni viszem, általában a fényképezőm is jön velünk. :) Így láttam/látom "azt" a nyári rétet: 








A nyári telihold mindig olyan barátságosan kerekded... csillagfény, tücsökzene, a rét füveinek illata...


Ajánló: http://prodanmarta.blogspot.hu
Régóta olvasója vagyok Márta írásainak, mindig elvarázsolnak a szavai, ahogyan napjairól, életének eseményeiről ír. Gyönyörűen megkomponált képeivel gazdagítja bejegyzéseit, amik még személyesebbé teszik naplóját. Érdemes benézni hozzá! :) Sőt, tavaly még képeslapot is kaptam tőle! Közzétett egy bejegyzést, amiben leírta bárkinek szívesen küld képeslapot...nos több se kellett nekem :)
A képeslap hátoldalára írt kedves szavakat -kissé önző módon- megtartanám magamnak. ;)

2012. augusztus 22., szerda

Érdekes...

... és egyben szánalmas az a tudat, hogy vannak olyan emberek facebook-on, akik azért törölnek egy ismerőst, mert írt szülinapi köszöntőt az idővonalukra. -.-"

Másról:
20.-án felléptünk Csikérián. :) Érdekes volt, mert vasárnap vettem át a majdnem új lépéseket Zoricával, hétfőn egyszer próbáltam el a tánccsoporttal, utána pedig élesben ment a dolog. :D ...azért nem volt annyira vészes.
Utána még tartott az utcabál, mi elég korán hazakocsikáztunk. :)

2012. augusztus 19., vasárnap

Piliscsaba- Klotildliget



 A tökéletes mori otthon. ^^




 Dórival és Nikivel





 Judittal és Nikivel







3 napot töltöttem Piliscsabán, a nővérek által szervezett lelkigyakorlaton segédkeztem Dórival, Nikivel és Judittal karöltve. Elég pörgősek voltak a napok, de a munka mellett volt egy kis szabadidőnk. Többek között ellátogattunk a Pázmány Péter Katolikus egyetemre is, valamint csak úgy sétálgattunk le-fel a kis barátságos utcákon.
Tegnap este3átszállás után,  9 óra után értem haza. Sok új, kedves emberrel ismerkedtem meg, és a környezetváltozás sem ártott.

Múlt héten (szombat-vasárnap) került megrendezésre kis városunkban a "Népek-ízek forgataga" elnevezésű rendezvénysorozat, ahol mi is felléptünk. Szlavóniát táncoltunk. Mindkét este hajnalig tartott a mulatozás, egy kicsi hideg volt, de a sok tánc feledtette ezt. :)

2012. augusztus 6., hétfő

Ladányi Mihály...

...-tól hoztam pár kedvenc verset:
Mesebeli

Elindultam hozzád, hogy ég lehess,
én meg színedbe szerelmes madár.

De most a mese végén, lásd, csak egy
kopott csavargó, ki elébed áll-

Lehet, hogy herceg, lehet, hogy király,
csak elszedték tőle az aranyat,

az élete az meg besározódott 
a hosszú vándorlás alatt.



Mese

Legelőször a manók bújtak el
az est füvében, a manók legelőbb.

Aztán tündér-hugaim hagytak el
éjfél után, de még hajnal előtt.

A boszorkány felsöprögette a
sárkány barlangját, s ő is elveszett.

Az álmok zavaros vadvizein most
nappalaim lidércfénye remeg.



Úgy kerestelek...

Úgy kerestelek életemben,
mint kapukulcsot ócska zsebben.



Hétvége

...és végül a kertben
egy unatkozó tök
bekapcsolta a teliholdat.



A szerelem olykor

A szerelem olykor jóságosan
leül az asztalomhoz és beleiszik az emlékeimbe.
Ilyenkor mondok néhány közhelyt neki, hiszen
az ember tartozik annyival érzelmeinek,
mint egy cipőfűzőnek, amely kitartott akkor is, 
midőn a cipőtalp felmondta a szolgálatot.

2012. augusztus 5., vasárnap

Gondolatébresztő


"Amikor a veréb fészket épít az erdőben, csak egyetlen ágat foglal el.
Amikor a szarvas a folyónál a szomját oltja, csak annyit iszik, amennyi a gyomrába fér.
Mi azért gyűjtögetünk, mert üres a szívünk."


"A lelkiség nem annak a tudása, hogy mit akarsz, hanem annak a megértése, hogy mire nincs szükséged."