Filigrán, minimalista...

 ...azaz a ma esti rajzocskák, az újonnan megtalált, méretre vágott barna (csomagoló?)papíron a közelgő ünnep és évszak témájában.

Inspiráció (hair,fashion,diy)

 Egyszerű, és mégis mutatós; a sietős reggeleken is könnyen kivitelezhető.

 Azok a loknik :3 , bájos hatást kelt a könnyen leomló göndör fürtök és a hajpántként funkcionáló fonott copfocska.

 Tetszik ez a lezser, mégis nőies összeállítás. A petróleumkék(?) blézer nagyon csinossá teszi ezt az egyszerű póló-farmer kombinációt.

 ...no igen...

 Csodálom azokat a lányokat, akik mernek ilyen rövid szoknyát viselni, ilyen magassarkú cipővel. Önbizalmat sejtet :)

Colors of autumn

 

Mostanság gyönyörű, kora őszi időjárással jutalmaz minket az ég, s a levelek egyik napról a másikra változtak harsogó zöldből napsárgává. A nappalok rövidebbek, a fény is csak hunyorog, nem jár olyan magasan a Napkorong. 

Délután fogtam a fényképezőgépet, majd biciklire pattanva szemléltem meg az egyre dísztelenebbé váló szántóföldeket, lombjukat hullató fákat, száradó virágokat és a kis, telepített erdőt. S kicsit úgy érzem erőt adnak e színek, talpam alatt roppanó falevelek hangja, a leereszkedő köd látványa, a frissen szántott föld illata....erőt gyűjtök,hogy bátor legyek,hogy merjek ugrani az ismeretlenbe, ha kell. Ilyenkor nem számít hány idézetet, tanácsot olvasott el az ember a bátorságról, a belső kétkedő hangok elhallgattatásáról..semmit sem ér, bármit is fogadott meg akkor...szerintem a legfélelmetesebb az, ha az ember egyedül marad, távol a családjától, barátaitól...amikor a szociális kapcsolatait a nulláról kell kezdenie egy ismeretlen városban. 

Sokan pedig pont ezt élvezik, a kihívásban az új lehetőségeket látják, a megvalósítandó remek alkalmat...bárcsak én is ezek az emberek közé tartoznék... egy kicsit.

Olvasósarok:
* Schäffer Erzsébet: Bodobács
* Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Illusztrálás?

 

Nem, nem hiszem...vagyis nem profin, de a rajzok készítése közben folyton ez a két vers ill.2-3 versszak motoszkált a fejemben:

"Tanulni kell.A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe."
/Nemes Nagy Ágnes/

"Egy fában lakom.
Lombja évszaktalan,
az égig ér a dadogásig,

és látom zsúfolódni zárva-termő gyümölcseit."