Egy kis sulis bigyó

 Első órában  irodalmat tanítottam a 6.b osztályban. Toldi 7.énekét elemeztük ki. Utána Lacival vadászboltban jártunk, séta lent a Sugónál, majd a könyvtárba is betértem. Találtam néhány könyvet, ami segíthet a szakdolgozatomban. Miután visszasétáltunk a suliba kiderült elmarad a kutatásmódszertan, így Norbival is volt időm csicseregni egy picit. ^^ A délutáni elemzést  követően pedig vonattal suhantunk haza. Most pedig Annát várom egy kis csajdumcsira és késő délutáni "városnézésre". 
Összességében klassz kis nap volt...kedves naplóm. ;)

Mori inspiráció

 Ez a fehér bordázott vastag, meleg harisnya nekem is kell. :) A boltokban miért csak szürkét, feketét és barnát árusítanak?! o.O

 tündérkés szoknya *-*

Ideális kis kuckó: sok-sok könyv, "sárgás" fények, sarok, ahova be lehet kucorodni egy csésze teával. :)

Az utolsó napraforgók

 A nyár közepén, -de lehet, hogy már a vége felé- a kert végébe ültettem néhány napraforgó magot. Naponta lestem, mint a kisgyerek, hogy hogyan fejlődnek, növekednek a kis növények. S mikor már azt hittem a virágzásra nem marad idejük, lám mégiscsak ott bólogattak a kerítés mellett. 

Legjobban...

...talán annak tudok örülni, hogy -mint minden- a szomorúság is múlandó, csak egy átmeneti állapot. :) Igaz, a mai naphoz sem fűztem különösebb nagyobb reményeket, de mégis olyan kis mosolygós lett minden. :)

I"m thankful:
* piacon vásárolni zöldséget, gyümölcsöt *lángos * cukrász süti * pici napsütés * egy kis utazás busszal a szemerkélő esőben * gyertyát gyújtani sokszor *nevetni * mosolyogni * kész magyar tervezet * üzenet Tőle * váratlan sms Ninától * befejezni a papírmasés projektet*

^^

Lehetetlenség...

ennyiféle elvárásnak megfelelni. Elegem van, hogy mindig a mások által alkotott formába szeretnék beleilleni. Talán csak azért, mert senkinek sem akarok fájdalmat okozni azzal, hogy lerombolom a rólam alkotott illúzióit. De akkor hol vagyok én? 

- Csak úgy mellesleg, a sarokban...talán

Inspiráló

Mostanság többnyire ilyen "Inspiráló" bejegyzések kerülnek ki a kezeim közül, mert most valahogy szívesebben tartom magamban a gondolataimat, amik mostanság amúgy is olyan kis kuszák. :)
Igaz, most őszi szünet van, de a 10 tételes tennivalók listája is jelzi, hogy nem feledkezhetek meg a suliról. Végzősként megrémiszt a tudat, hogy a vizsgaidőszakban vár egy újabb szigorlat, 2013 elején egy 2hónapos gyakorlat, utána zárótanítás, államvizsga, +a szakdolgozat. Én tényleg próbálok odatenni 100%-ot, de valahogy annyira hidegen hagy ez az egész. Óó és megint felvételizek, csecsemő és kisgyermeknevelő, gondozó fsz képzés a kitűzött cél. :)
Tegnap reggel havazott nálunk, igaz délre már nyoma sem maradt a lehullott hópelyheknek. Mégis olyan karácsonyi hangulatom volt. :) : a tűz pattogása, narancsos illóolaj-párologtatás, forró tea, félhomály , eközben pedig plasztikára készítettem, vagyis festettem az elkészült papírmasékat. :)

Érdemes elolvasni: http://www.urban-eve.hu/2012/10/29/9-otlet-az-oszi-faradtsag-ellen/ ;)

Mintha csak tükörbe néznék

"Mindig változni akartam. De a lényeg mindig ugyanaz volt. Ugyanaz a naiv, buta szeretni akaró lány maradtam, mint régen. Az is vagyok. Ugyanaz a lány. Szerettem volna más lenni, okosabb, erősebb, olyan, akit nem verhetnek át többé... De sohasem sikerült megváltoznom. Nem tudtam uralkodni az érzéseimen, s nem hallgattam az eszemre sosem. Mindig ezt akartam, hogy olyan lány legyek, akit senki nem érhet el, akit senki nem akar elveszíteni, mert akkor örökre elveszíti.. És Az a lány akartam lenni mindig, akit megbecsülnek, akit nem vernek át.. A lány, aki mindenkin átlát.. A lány, akit nem érdekel a szerelem. Sosem sikerült. Mindig a szerelem dominált... Nem az a lány voltam sosem, akit semmibe néznek, de szerelem volt a gyengém mindig... De most talán másképp lesz, ha végre egyszer az eszemre hallgatok..."

Amikor  fb-on elolvastam ezt az idézetet úgy éreztem, mintha a saját gondolataimat látnám a képernyőn. Kissé bizarr érzés volt, szembesülni "önmagammal". Nem tudom, ki volt az az okos :) , aki ezt leírta, de ezúton is köszönöm. :)

Beszélő képek :)

képek innen

Most annyira elképesztően nagyon, hogy .... leírhatatlan.
 <3 span="span">

Brain vs. Heart

Úgy érzem rettenetesen összekavarodott minden a fejemben. Amire annyira vágytam, végre megkaptam...de mégis..megijedtem, félek és már nem olyan biztos, hogy ezt (Őt) akarom. Úgy érzem magam, mint egy riadt kislány, aki sírva rohan haza.
Az eszem mondja a reális érveit, gondolatait, de a szívem pedig érez, érint, szeret. Nincs összhang a kettő között, mintha két különálló lény lenne. Tanácstalan vagyok...nem tudom mit tegyek.

Még több emlék Romániából :)

 Amikor a fotóst kapják lencsevégre. :)

 Martinás pózerkedés. :)

 Júliák...no de hol vannak a Rómeók? :D