Sunday...

Heart

♥

 - Hú nézd az egy szívecske!
- Jé tényleg! Beleírhatnánk az évfordulónk dátumát...
- De azt hogyan? Visszamész és odaírod filccel?
- Nem egészen arra gondoltam, hanem,hogy utólag képszerkesztővel... Miért, kinézted volna belőlem,hogy visszamegyek gyalog vagy bicajjal este, ráírom és lefotózom?
- Igen, persze. :)

♥

A kis sárga füzetből 4

Állt a konyha félhomályában, arra gondolt "ez egy csajos este" lesz, miközben megnyitotta a csapot s a hűs víz  a pohárba csordogált.
Ahogy a kezében tartotta, arra gondolt szeretne ő is olyan átlátszó lenni, mint az épp kifolyatott víz, vagy mint az üveg, amiből a pohár készült.
Hiába tűnt távolinak a veszekedés durva szavai, a sírástól megduzzadt szemhéjak, a zokogás rángatta vállak; nagyon egyedül volt. Egyedül a "csajos estével", a feltett hajpakolással, az olajos-sós bőrradírral, színes körömlakkokkal.

Októberi kuckózások

Ma igaz, hogy a hőmérő higanyszála 30 Celsius fokot mutatott és tényleg remek, már-már nyári napunk volt; mégis jól esett sötétedés után almás-fahéjas illóolajat önteni a párologtatóba, meggyújtani a "mécsestartók" gyertyáit, az olvasólámpát megfelelő szögbe állítani és befejezni a rég elkezdett könyvet, miközben az almás süteményből is elfogyott egy-két kockányi.

 Olvasósarok: 
* Marek Halter: Czippora könyve
* Nyáry Krisztián: Így szerettek ők
* Schäffer Erzsébet: Lábujjhegyen

 ..és igen, kotnyeles Pötyike se hagyhatta ki a remek alkalmat a gyertyafényben való melegedésre. :)

" Czippora, sokkal finomabb és sokkal erősebb vagy, semhogy bosszankodj. Ne hagyd, hogy a szívedben lévő szenvedések, amelyek elhitetik veled, hogy sötét éjszaka van, akkor, amikor a nap már felkelt, meglátszódjanak rajtad.
Gondolj arra: kik ma Izrael fiai? Szegény szenvedő ördögök. Szegény ördögök, akiket a Fáraó csak egy pár kéznek, vagy egy pár lábnak tekint. Nincsenek tudatában annak, amit tudnak! Szívüket megkeményítette a szenvedés. Egyre rosszabb a helyzetük. Olyanok, mint a korsóba zárt legyek, akik nem képesek elképzelni, hogy a korsó nyaka nyitott. "

Dreamcatcher

Álomfogó, kicsit másként. Már sokszor, sok helyen láttam hasonlót,ahol a kifeszített bőr- ill. textilszálat csipkedarabbal helyettesítik. Így teljesen más lesz az összkép, de nekem így is tetszik.

 

Miközben próbáltam jó helyet, hátteret találni a fotókhoz Pötyike kíváncsisága is felébredt. Nagyon édesen figyelte a kattogó masinát. :)

Találkozás

Az érzés, amikor olyan emberrel találkozol a múltadból, aki az általános iskola utolsó (ha jól emlékszem, "csak") 2 évében folyamatosan piszkált, a súlyod, a külsőd, a szemüveget,  a hosszú fonott copfjaid miatt. Majd később 9 év után rád köszön az utcán, váltotok pár semmitmondó, megszokott mondatot és végül közli,hogy "Jéé, fel sem ismertelek, megváltoztál! De ez tök jó!", majd egy széles vigyor keretében tetőtől talpig végig mér... nos nem is tudom mit gondoljak.
Nekem még mindig nagyon fájnak azok a bántó szavak, megnyilvánulások, nem lehet őket maradéktalanul kiirtani. Nem szerettem volna bunkónak tűnni, ezért inkább egy széles, mosoly-álarc mögé bújtam.

Levél variációk- Elkaphatom a fényt?

 A szombati kirándulás során nemcsak képeket "gyűjtöttem", hanem megannyi, színes falevelet.
Néhányukat kisebb befőttes üvegre applikáltam, az ötletet a facebook szolgáltatta. S bármikor, amikor a gyertyafény által megvilágított, kicsiny üvegre nézek, a közös délután jut eszembe. Képek helyett ezeket az emlékeket tenném keretbe, hogy emlékeztessen a megélt szeretetre, örömre, boldogságra.

*fényről szóló idézet helye*

 A kedvenceim ezek a sárgás, délutáni fények, amiket szívem szerint elkapnék és Fényfogó módjára eltenném őket egy kis dobozkába. Majd hideg,hűvös, sötét napokon elővenném és sütkéreznék a Nap szeretetében.

A kis sárga füzetből 3

Az októberi napsugarak lágyan ébresztgetik a reggelt. Hirtelen a mobilom után nyúlok a felcsendülő hang irányába s miután sikerül gyorsan elnémítanom, a mellettem fekvő cirmosra sandítok, aki a hangoskodással mit sem törődve nyugodt, kimért mozdulatokkal intézi megszokott, kecses nyújtózkodását.
Szívesen élvezném még a játékos, kezem után kapó bajszos kellemes társaságát, de az óra figyelmeztet s az ágyból kikászálódva a konyhába sietek.
Gőzölgő tejeskávéval a kezemben az sárguló levelek hullását már a kertből figyelem, miközben a tegnapi kirándulásra gondolok: az ősz erdőillatú ölelésére.

Óbánya, Kisújbánya

 

Séta itt, túra ott, kicsit kirándultunk. Mindkettőnk először járt ezen a csodálatos helyen, amit "Az elmúlt kor tündérvárának romjai"-nak neveztem, mert sok helyen a sziklák olyan kompozíciót alkottak, mintha összedőlt tornyok, vagy elcsúszott lépcsők lettek volna. A hatalmas fák óriásként magasodtak fölénk, miközben a meredek utakon lépdeltünk, vagy a kis patak által áztatott meder egyik kövéről a másikra szökkentünk 

 

 "Tündér vár"-romjai...talán :)

 

Róka? Róka.
Avagy a talált levél esete a képzelettel.

A kis sárga füzetből 2

Lassan, óvatosan csúsztatom a kés pengéjét a képkeret és a ráragasztott, megsárgult újságpapír közé. Vezetem, igazgatom, igyekszek utat nyitni a majd 60 éves kép felé. S ekkor eszembe jut. Mi van, ha a keretbe nemcsak a képet, hanem az akkori időt is bezárták, még akkor...
Még akkor, amikor a mama és a papa fiatalok voltak, az eljegyzés után, de még az esküvő előtt (...)
Amikor keretbe kerül egy kép, az a lakás egy fontos, mindenki által látott pontjára kerül. Ezt szeretem a mama otthonában -még mindig így hívom, negyed év után is- a hálószobája falát díszítő, megannyi, ízlésesen elrendezett, falra lógatott fotográfia. Emlékek eljegyzésről, esküvőről, elsőáldozásokról, családi vasárnapokról.
S most, hogy digitalizáltam néhányat sokszorosítás végett, örülök, hogy a régi papír így is tovább élhet.