Pötyis napok és még egy kis tánc :)

 Még február 21.-én ismét fellépésen vettünk részt a közeli település rendezvényén. Ismét a bunyevác és a baranya koreográfiát vittük... nem volt rossz este, de elég korán hazaindultunk.

 lányokkal immár "kis feketében" :)

Zoricával :)

 Pötyike életvitelét egész közelről figyelhetem már egész kiskora óta. Mindig meglep játékossága, kedves kis dorombolásai, ahogyan figyel, amikor látja,hogy le szeretném fényképezni.

Rá is igaz, ahogy az idősebb cicusainkra is,hogy egy-egy szomorúbb napot is képesek felvidítani meleg hangú dorombolásaikkal, kedves ölbegömbölyödésükkel. 

 ...és egy kis "fitt kaland" tavaszra :) E. hívta fel rá a figyelmem erre a fajta teljes kiőrlésű termékre, ami állítása szerint "savanyú kenyér" :D Számomra nagyon szimpatikus textúrájú és ízvilágú szénhidrátforrás, amire bátran kenhetek/tehetek bármit.

Prelo 2015

Idén is felléptünk a helyi Prelo műsorán, ahol bunyevác, szlavóniai és baranya táncokat adtunk elő. Ez utóbbi a legújabb, legfrissebben betanult koreográfiánk. Őszintén szólva ez a kedvencem,mert energikus, pörgős (szó szerint) és szoknyalibbentős. Hajni rengeteg fotót készített, már a backstage-ben is :)

Minden egyes alkalommal mikor színpadra léptünk, igyekezett mindenki a legjobb formáját hozni, Zoricával konferáltunk az est folyamán, a bálban pedig hajnalig táncoltunk. ♥ Jövő héten szombaton pedig meghívtak minket a szomszéd falu rendezvényére, ahova sajnos csak 2 tánccal megyünk, de így is nagyon várom. :)

Fotónapló? Fotónapló

Inspiráció

Sárgafüzetes

Nyárillatú mezőre vágyok...futnék a pipacsok közé a térdig érő fűben pöttyös szoknyában. Élvezném, ahogy a koradélutáni nap melengető sugarai a karom cirógatják, és ahogy a lágy szellő a hajam közé fúj.
Majd, mikor elfáradnék a földre vetném magam. Onnan figyelném boldogságtól csillogó szemmel az égre mázolódott felhőket.

Tűfilcesdi

Mandalaszerűségek, aprólékosan, tűfilccel....

...közben a most olvasott könyv is befejeződött: Helana Silence: Enigma ♥ nagyon szerettem, élvezet volt olvasni. Szeretem az olyan könyveket, amik órákra lekötnek, ill. amíg be nem fejezem.

Pöttyök, vonalak

 

A ma esti koncert helyett egy kis rajz... tűfilccel....sok-sok ponttal, vonalkával.
Még két rajz készült a héten egy meseillusztrációs pályázatra. Akiknek eddig mutattam, azoknak nagyon tetszett. Bár a pályázat beküldési ill. elbírálási határidejéig nem "publikálhatom" online. (de vicces ezt így leírni, mintha főmunkaidőben foglalkoztatott grafikus lennék, pedig nem.  )

Inspiráció

24 szál gyertya

Ez a nap is úgy indult, mint a többi, kedves hétköznapisággal teltek a percek, órák...és egy picit kezdtem azt hinni, megfeledkeztek rólam. Így fogtam a jelenleg olvasott könyvet, a táskám és a közeli városba utaztam vonattal, ahol ölelő karok vártak és gyertyafény, muffin, egyedien megszerkesztett- személyre szabott csomagolópapírba rejtett meglepetés.

Majd hazaérve volt szépen megterített asztal, finom vacsora, meglepetés torta, nagy gondossággal kiválasztott ajándék. Nem számítottam a fent említett dolgok egyikére se, ahogy a tegnap messzi távolból érkező képeslapra se. Amit ezúton köszönök Mártának.
Ahogy egy mese úgy kerekedett ez a nap is egésszé, tökéletessé, kerekké. Köszönöm!

Életleckék

Az elmúlt napokban szilveszteri hangulatot megörökítő képek özönlötték el a közösségi portált. Ezeket elnézve szinte mindenkinek kellemesen telt a 2014-es év utolsó napja.... az egyik távolabbi barát képén ismerős origami pillangókat fedeztem fel. Még régen, úgy 2 éve még én tanítottam az ifiseknek Pickwick tea zacskókból ezt a hajtogatási mintát. Most pedig ott fehérlettek az újabbak, nagyobbacskán az újévi felirat körül.

Valahogy így van ez az emberekkel is...Jövünk, megyünk; egymás életébe belibbenünk, van,hogy elsuhanunk, van,hogy évekig időzünk, de mindig hagyunk magunk után valamit: érzéseket, élményeket, ismereteket, ajándékokat, fotókat, szeretet, könnyeket.

S ha nem is marad utánunk maradandó nyom a történelemben, építészetben, művészetben, az emberek szívében ott marad belőlünk egy kicsi...talán...szeretném ezt hinni,hogy a múló kapcsolatok, futó ismeretségek is fontosak. Fontos miden életlecke a boldogságról éppúgy, mint a fájdalomról.

De a legfontosabb a szeretet, amit mások szívében hagyunk magunk után!