Elsírom magam,
Azt álmodom, hogy nem jössz,
Mert nem érkezik el az az idő talán,
Talán te felejtettél el.
A könnyeim sósak,
Eláztatják az arcom,
A szépségem is elázott,
S az álmok
Az álmok mind meghaltak.
Érezlek abban a csókban
Ami mára nincsen
Érezlek az ürességben
Érezlek ennek a szerelemnek a romjaiban
Ami csak bánat.
Téged érezlek a felejtésben,
Téged érezlek egy emlékben,
Téged érezlek minden porcikámban,
Így téged érezlek az egész testemben.
Nem számítanak a formaságok
Sem az ha testet öltesz
Sem hogy hol és hogyan
Csak a név,
Az a név
Mely te magad vagy.
Mert olyan közel vagyunk egymáshoz
Itt érezlek az élő húsban
Elsírom magam
Mert tudom
Tudom, hogy ma eljössz.
Márta asztala - 6.
8 órája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése