Fekete ruhát ölt a nyár,
elkomorul a nyüzsgő táj.
Sötét fátyol lebben a szélben,
könnycseppek gurulnak a sötétkék éjben.
Várjuk a hajnalt, a vaksötét után,
de messze van még,
s az út rögös,
így némán, hallgatunk tovább,
lehunyt szemmel, lépkedünk tovább.
Sötét fátyol lebben a szélben,
könnycseppek gurulnak a sötétkék éjben.
Várjuk a hajnalt, a vaksötét után,
de messze van még,
s az út rögös,
így némán, hallgatunk tovább,
lehunyt szemmel, lépkedünk tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése