Olvassátok szeretettel! :)

Amikor a lány egy almát kapott

írta, és rajzolta: Sunny (G.D.)

Hol volt, hol nem volt. Így kezdődnek a mesék. Tehát ez is, ami az enyém, a tiéd, a miénk.

Élt valaha egy fiú és egy lány. Más-más városban laktak, míg egy különleges véletlen folytán azonos vonattal utaztak egy új élet felé. Mindketten egyedül voltak ebben a hatalmas világban. Keresték önmagukat, életcéljukat, és lelkük másik felét.

Ekkor még nem tudták, hogy egymást kell megtalálniuk. Erről szól a történet.

… a vonat, a végállomáshoz érkezett, az utasok leszálltak, így a fiú és a lány is. Mindketten más- más irányba indultak, de a sors mégis azt akarta, hogy találkozzanak. Méghozzá a közeli parkban, ahol rengeteg almafa állt roskadozva a pirosan mosolygó, illatos almáktól.


A lány, az egyik ilyen fa alatt álló padon ült. Egy könyvet olvasott. Hosszú barna haján megcsillantak a délutáni napsugarak. Erre figyelt fel, az arra sétáló fiú, aki fényképeket készített, azért, hogy megörökíthesse a nyár utolsó pillanatait.


Újabb fotót szeretett volna készíteni, méghozzá az olvasó lányról. Ekkor egy alma pottyant le a mellette lévő fáról, ami a fiú lábaihoz gurult.


Felvette, s mintha nem is gondolkodna, hirtelen elindult a pad felé. Mikor odaért, a lánynak nyújtotta a gyümölcsöt.


- Ezt neked hoztam!- mondta barátságos mosollyal.


A lány feléje fordította arcát, nagy, kék szemeivel a fiút figyelte. Pár pillanat volt csak, amit némán egymást nézve töltöttek, mégis óráknak tűnt. A meglepettségből felocsúdva, a lány elfogadta az almát. Kezébe vette, maga elé nézve lesütötte szemeit; hosszú szempillái árnyékot vetettek arcára. Elmosolyodott.


- Köszönöm!- mondta halkan .- Gyere, ülj ide mellém! – a maga melletti helyre mutatott.


A fiú mosolya még szélesebbre húzódott, leült a lány felé fordulva. Mindketten a másikat nézték, ajkuk nem beszélt. Csak egymás szemében kutattak titkok után. Most találkoztak életükben először, idegenek voltak egymásnak. Mégis úgy érezték, mintha öröktől fogva ismernék egymást.


Pár perc múlva, a fiú érdekes kéréssel hozakodott elő.
- Olvass fel a könyvedből, még nem ismerlek eléggé!
A lány megértette az üzenetet. Tudta, hogy a fiú észrevette, a könyv, amit ’ olvasott ’, az valójában egy füzet, amibe gondolatait, meséit vetette papírra.
Így a lány, csak annyit mondott: Rendben.
Majd kinyitotta könyvecskéjét és elkezdte felolvasni a leírt sorokat. A fiú halkan figyelte az angyali arcot, a rózsaszín ajkakat, melyek a szavakat ejtették ki. Miután a lány befejezte, ő csak annyit mondott: - Gyönyörű! Remélem egyszer én is része leszek meséidnek, amikor majd azt írod: …amikor a lány egy almát kapott.


Sokáig beszélgettek azon a padon, az almafa árnyékában.
… és, hogy ezután mi történt? Magam sem tudom. Majd a sors írja tovább történetüket.

Hogy tetszett? Kíváncsi vagyok a véleményetekre! ;)