Ma, matematika órát tartottam az 1.c-ben. Nagyon jól sikeredett a tanításom, egy 5-sel és sok pozitív visszajelzéssel gazdagodtam. ^^
Diáknapra is benéztünk a csoporttársakkal.
Néha felülkerekedik mori girl énem és csak mennék neki az erdőnek. :D Örömmel töltenek el a zöldellő fák, a tavaszi természet. Bájos.
Azután racionalista kistanító énem kerekedik felül, és azt mondja: "Írd a dolgozatot névtanra, olvasd a meséket gyermekirodalomra, tessék dolgozni!" Majd jön a lustaság, fáradtság... aludni kellene.
A szoba egyik szürke sarkából előmászik pókhálóval beszőtt könyvmoly "olvashatnékomvanamagamkedvére" énke. Akit fejbevág az "illusztráljunkrajzoljunk" művészgyerek. Mondhatom szép. Hogy szakadjak ennyi felé? o.O
Olykor szükségem van a pörgésre, emberekre, nagy-nagy beszélgetésekre, arra, hogy 'történejen valami'. És van olyan is, hogy azt mondom " mindenki menjen a csudába ", kell egy kis 'szúszá'. Arra viszont vigyáznom kell, hogy az egyensúly megmaradjon. Mert előfordul, hogy bezárkózom Rapunzel bevehetetlen tornyába, azután hiába jön a szőke herceg fehér lovon (vagy bárki más), a hajam már régen levágattam. ;)
Csapongó gondolataimat befejezvén: Nekem mégis mikor adják ki a naptáramba rajzolt képeket? Csáth Gézáét bezzeg ki is állították! :P :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése