Lehetetlenség...

ennyiféle elvárásnak megfelelni. Elegem van, hogy mindig a mások által alkotott formába szeretnék beleilleni. Talán csak azért, mert senkinek sem akarok fájdalmat okozni azzal, hogy lerombolom a rólam alkotott illúzióit. De akkor hol vagyok én? 

- Csak úgy mellesleg, a sarokban...talán

Inspiráló

Mostanság többnyire ilyen "Inspiráló" bejegyzések kerülnek ki a kezeim közül, mert most valahogy szívesebben tartom magamban a gondolataimat, amik mostanság amúgy is olyan kis kuszák. :)
Igaz, most őszi szünet van, de a 10 tételes tennivalók listája is jelzi, hogy nem feledkezhetek meg a suliról. Végzősként megrémiszt a tudat, hogy a vizsgaidőszakban vár egy újabb szigorlat, 2013 elején egy 2hónapos gyakorlat, utána zárótanítás, államvizsga, +a szakdolgozat. Én tényleg próbálok odatenni 100%-ot, de valahogy annyira hidegen hagy ez az egész. Óó és megint felvételizek, csecsemő és kisgyermeknevelő, gondozó fsz képzés a kitűzött cél. :)
Tegnap reggel havazott nálunk, igaz délre már nyoma sem maradt a lehullott hópelyheknek. Mégis olyan karácsonyi hangulatom volt. :) : a tűz pattogása, narancsos illóolaj-párologtatás, forró tea, félhomály , eközben pedig plasztikára készítettem, vagyis festettem az elkészült papírmasékat. :)

Érdemes elolvasni: http://www.urban-eve.hu/2012/10/29/9-otlet-az-oszi-faradtsag-ellen/ ;)

Mintha csak tükörbe néznék

"Mindig változni akartam. De a lényeg mindig ugyanaz volt. Ugyanaz a naiv, buta szeretni akaró lány maradtam, mint régen. Az is vagyok. Ugyanaz a lány. Szerettem volna más lenni, okosabb, erősebb, olyan, akit nem verhetnek át többé... De sohasem sikerült megváltoznom. Nem tudtam uralkodni az érzéseimen, s nem hallgattam az eszemre sosem. Mindig ezt akartam, hogy olyan lány legyek, akit senki nem érhet el, akit senki nem akar elveszíteni, mert akkor örökre elveszíti.. És Az a lány akartam lenni mindig, akit megbecsülnek, akit nem vernek át.. A lány, aki mindenkin átlát.. A lány, akit nem érdekel a szerelem. Sosem sikerült. Mindig a szerelem dominált... Nem az a lány voltam sosem, akit semmibe néznek, de szerelem volt a gyengém mindig... De most talán másképp lesz, ha végre egyszer az eszemre hallgatok..."

Amikor  fb-on elolvastam ezt az idézetet úgy éreztem, mintha a saját gondolataimat látnám a képernyőn. Kissé bizarr érzés volt, szembesülni "önmagammal". Nem tudom, ki volt az az okos :) , aki ezt leírta, de ezúton is köszönöm. :)

Beszélő képek :)

képek innen

Most annyira elképesztően nagyon, hogy .... leírhatatlan.
 <3 span="span">

Brain vs. Heart

Úgy érzem rettenetesen összekavarodott minden a fejemben. Amire annyira vágytam, végre megkaptam...de mégis..megijedtem, félek és már nem olyan biztos, hogy ezt (Őt) akarom. Úgy érzem magam, mint egy riadt kislány, aki sírva rohan haza.
Az eszem mondja a reális érveit, gondolatait, de a szívem pedig érez, érint, szeret. Nincs összhang a kettő között, mintha két különálló lény lenne. Tanácstalan vagyok...nem tudom mit tegyek.

Még több emlék Romániából :)

 Amikor a fotóst kapják lencsevégre. :)

 Martinás pózerkedés. :)

 Júliák...no de hol vannak a Rómeók? :D

Inspiráló

Bájoló

Radnóti Miklós- Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s  tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.

A mai gyakorlat sem volt haszontalan... a hatodikosok irodalomkönyvében bukkantam rá erre a Radnóti versre. Szerelem volt első olvasásra. Amikor rákerestem, dalt is találtam hozzá. 

*meseszép*

Románia- Borszék

 Szeptember 10-től 15-ig Romániában tartózkodtam, pontosabban Borszéken. Testvérvárosi találkozón vettünk részt, kirándulások, és fellépés tarkította ezt a pár napot. Jártunk Szovátán, Parajdon a sóbányában, láttuk a Medve tavat, Gyilkos tavat, rengeteg hegyet, fenyőt. Túrában sem volt hiány. Csodálatos volt ott lenni! :)

 Szégyen, nem szégyen, de az ott készült közel 300 db képet még nem tettem fel a gépemre, így csak a többiek által kattintott fotókkal jelentkezem. :) Itt például a sóbányában pózerkedünk. :P

 A kis csipet csapat, a "suhanós" ruhákban. :)

Békási szorosban is jártunk. Meseszép volt a fölénk magasodó sziklák. :)