Bájoló

Radnóti Miklós- Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s  tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.

A mai gyakorlat sem volt haszontalan... a hatodikosok irodalomkönyvében bukkantam rá erre a Radnóti versre. Szerelem volt első olvasásra. Amikor rákerestem, dalt is találtam hozzá. 

*meseszép*