én.te.mi.

Élnem kell az életem egymagam is, a saját kicsi világomat is épen kell őriznem magamban.
Vagyok én, vagy te és vagyunk mi. De a "mi" nem mindig mi. Néha elválaszt idő, tér, munka, vizsga, s ekkor csak távolságtartóan vagyunk "mi". Nem vagy itt, nem vagyok ott, nem vagyunk együtt. S hiába hiányzik a "te", sokkal inkább a "mi", akkor is élni kell az életet, a munkát elvégezni, a csekkeket feladni, az ebédet megfőzni...
Talán ez az egyik legnehezebb dolog: együtt nem lenni. Pedig egyenként is létezünk, de az együvé tartozás fontosabb. Fontosabb lett, mert te te vagy, én én vagyok s ketten mi vagyunk. Így egyszerűbb, szebb, jobb, derűsebb, boldogabb minden, mindenkor.