Valamiért különös vonzalmat érzek a régi, kopott, kissé szakadt könyvek iránt. Teljesen más érzés egy ilyen könyvet kézben tartani, kinyitni, beleolvasni. Sosem lehet tudni lapjaik között mikor lelünk egy régi levélre, préselt falevélre, lapszéli jegyzetre, régi villamosjegyre, megfakult fényképre...
Valahogy mindig is különleges,egyedi szerettem volna lenni... de sokszor nem tetszik az, aki én vagyok, más élete sokkal "jobbnak" tűnik. Pedig már rég "megtanultam", hogy mindenki egyedi, utánozhatatlan, megismételhetetlen, és még manapság is előfordul, hogy kósza, buta gondolatok sokasodnak elmém polcain...
Ez az álomfogókból készült bagoly nagyon tetszik. Sehol se láttam még ilyet :) szerintem egyszer megpróbálkozok az elkészítésével...
Erről a képről egy gyerekkori emlék jut eszembe. Olyan 7-8 év körüli lehettem, amikor Krisztivel "virágboltot nyitottunk". A mamám ablakpárkánya volt az üzlet, mi pedig összegyűjtöttünk számtalan vadvirágot, amelyekből kis csokrokat készítettünk. Ezeket 1Ft/ csokor áron értékesítettük, vagyis csak értékesítettük volna, mert senki sem szeretett volna vásárolni tőlünk a forgalmasnak egyáltalán nem mondható utcában. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése