Néha úgy érzem, nem becsüljük meg kellőképp a mellettünk lévő embereket. Azokat, akik őszintén figyelnek ránk, hogy hogyan érzünk, mi képezi örömünket, bánatunkat. Mindig várunk valakire, aki egykor nagyon fontos helyet foglalt el életünkben, de valami miatt megszakadt a kapcsolat. Várjuk, hogy újra mi is fontosak legyünk számára. Olykor rájövünk, hogy mi becsesebb kincsnek tartottuk az adott kapcsolatot, mint a másik fél.
Szerintem barát az, aki figyel rád, mert fontos vagy, megemlékezik néhány kedves szóval születésed és neved napjáról; keres csak azért, hogy láthasson. Mert valljuk be, vannak egyoldalú kapcsolatok is, amikor az egyik jobban szeret, mint a másik. Ilyenkor hiába teszünk meg mindent azért, hogy kedvében járjunk, keressük...nem elég, mert ő nem kíváncsi ránk, megunt minket... barátságból ismerős lefokozásban részesülünk. Amikor a köszönés is egy unott, semmit mondó "szia".
Szerintem barát az, aki figyel rád, mert fontos vagy, megemlékezik néhány kedves szóval születésed és neved napjáról; keres csak azért, hogy láthasson. Mert valljuk be, vannak egyoldalú kapcsolatok is, amikor az egyik jobban szeret, mint a másik. Ilyenkor hiába teszünk meg mindent azért, hogy kedvében járjunk, keressük...nem elég, mert ő nem kíváncsi ránk, megunt minket... barátságból ismerős lefokozásban részesülünk. Amikor a köszönés is egy unott, semmit mondó "szia".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése