Ma reggel könnyen fátyolozó ködre ébredtünk, és rögtön arra gondoltam, vajon hány hetet aludhattam át, hogy ez a látvány fogad, de rá kellett jönnöm még mindig szeptember elején járunk. Épphogy megkezdődött az ősz, szinte még nyár van, hűvös nyár. A kert szerencsére tele van paradicsommal, paprikával, cukkinivel, káposztával, szilvával. Örülök eme bőségnek, változatosságnak, minden egyes melengető napsugárnak. Azonban szürkülő ég, az esti gyertyák fénye, a korai esteledések hangulata akarva akaratlanul a karácsonyt, a karácsonyi várakozást-készülődést juttatta eszembe. Mert mindig várunk valamire, valakire; ahogy én is, reménykedek, hogy jó hírt kapok a napokban , hátha egy osztály elsős kisdiák napközis tanítónénije lehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése