Tökéletes nyári délután volt,
hol szél susogott s a napfény
kíváncsian kukucskált a magas
fűzfa levelei között.
Pokrócon feküdtünk,
egészen közel a tó
partjához, s
ha nem vigyáztam
az élénkzöld fűszálak is
megcsiklandozták talpam.
S csak ölelt, hosszan,
melegen, óvón;
miközben homlokomat
homlokához érintettem.
Hallgatózva, hátha
fürkészhetünk a másik
gondolataiban.
S hozzon bármit eme
kiszámíthatatlan,
ismeretlen jövő,
bátran nézek vele
szembe, mert van
kit szerethetek,
s viszontszeretnek.
" Kettőnk között titok derengett s gyűrűt váltottak lelkeink."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése