" Lassan rendezkedtek be. Mennyi mindent oda lehet hagyni! Milyen kevés kell... Ágy, asztal, szék, tűzhely, vizespad a vödröknek, alattuk ott a két ceglédi kanna. Lavór, törülköző, árnyékszék. Talp a gyertyáknak, köcsög az aludttejnek, demizson a bornak. Az ablakra régi szőttest hozott, a polcra a kedves tányérjait. A hatalmas asztalt a diófa alá a padlás öreg pallóiból a szőlősgazda rótta össze. A fásszínnel szemben a vaslapokból rakott kis gyalogtűzhelyet is. Ízes padlizsánt sütött rajta, vidám paprikát, fűszerest kolbászt. Kakukkfüvet szedett, cickafarkat szárított, koppanó diót keresgélt a fű között, csipkebogyót, somot gyűjtött. A rongyszőnyeget a patakban mosta, és boldog volt, hogy minden munkát kint végezhet." / Itt maradsz velem? (részlet)/
"Csak a történet ivódott belém, az ő történetük, s valami sejtés, hogy ez a mi egyszeri életünk milliárdnyi életek sűrítménye vagy párlata, hogy végtelen, és mégis törékeny. Hogy ellentmondásokkal teli, mégis tiszta és egyszerű."
/ Szélcsend (részlet) /
"Figyeljék meg- mondta egy viselkedéskutató-, az összefont kar kicsit mindig kizár, eltart, elutasít, de legalábbis óvatosságot takar. Jobb azokat a karokat leengedni. Onnan könnyebb kitárni. S akkor már egy lépés megölelni."
/Tedd le a pajzsodat... (részlet) /
Akkor nincs tovább, nincs többé keresés. Minden értelmet kap, végső megoldást, nem lesz többé én, nem lesz távolság, és nem lesz holnap. Csak mi, csak együtt és ma- örökre- "
/ Álomvölgy (részlet) /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése