Közönségtalálkozó

A történtet múlt hét szombaton kezdődött, amikor a délelőtti forgalomban alig találtunk parkolóhelyet és többször is körbe-körbe autóztunk, mire egy szabad helyre leltünk. Gyorsan kipattantam az autóból és sietve elindultam a célom felé, csak visszafelé, nyugodt léptek közepette szemléltem meg az útba eső kávézó kiragasztott "meghívóit". Kikerekedett szemekkel láttam,hogy jövő héten közönségtalálkozó lesz Schäffer Erzsébettel. Nagyon meglepődtem és alig akartam hinni a szememnek. Ekkor belegondoltam, ha nem rójuk le ezt a sok kerülőt, nem választunk új útvonalat, a hír nem is jutott volna el hozzám.

Nagyon boldoggá tett,hogy a tegnapi estén Ő is elkísért, együtt hallgathattuk végig az írónő történeteit. Nagyon becsülöm, mert fájó torokkal, kevéske hanggal is eljött, mert tudta, várjuk, méghozzá nagyon sokan. A volt zsinagóga, mostani könyvtár megtelt érdeklődőkkel, kíváncsi tekintetekkel, figyelmes fülekkel.
 

Rég találkoztam ennyire csupaszív emberrel, akin látszik,hogy szeretet lakik a lelkében, hangja is nyugalmat áraszt, akinek belső szépsége tükröződik mosolyában. Közel engedte magához a hallgatóságot személyes, bensőséges élményeinek elmesélésén keresztül. Ritka az ilyen ember, aki ennyire kitárulkozik, megosztja magát másokkal.

Remélem máskor is jön és azt is remélem,hogy könyveinek egy példányát* magaménak tudhatom, amit majd dedikáltathatok vele. :)

*Persze, persze szeretem a könyvtári darabokat, csak nem biztos,hogy a könyvtárosok szívesen vennék,ha "csak úgy írnának bele", bár az is lehet,hogy kifejezetten örültek volna...