Minden napnak megvan a maga öröme is a sok apró bosszúságot okozó momentum mellett. Ez a délután is azon kevesek közé tartozik, amikor a házban mindenhol rend és béke honol. Sikerül mindenkit az asztalon álló koszorú köré ültetni,hogy meghallgassanak egy-egy történetet, felolvasást, miközben a reggel sült narancsos kalácsból is jut minden tányérra és a bögrékben frissen főtt tea gőzölög.
" Ilyenkor megcsendesülnek a hajnalok. Nem kóborol a szél, nem vándorol az ördögszekér, és nem repkednek száraz falevelek határról határra. A csillagok reszketve nézik a Földet, ez az alsó világ pedig némán figyel, és észre sem veszi,hogy a dombok puha hátát ádventi hangulattal hinti be a dér."
/ Fekete István: Decemberi hajnal, részlet/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése