Útkeresés

Úgy gondolom senkit se lehet beskatulyázni, teljesen megismerni, kiismerni. Minden embernek több arca van, ahogy az érzéseinkből is van száz meg száz, úgy kedvelhet az ember egymástól különböző dolgokat, melyek között nincs hasonlóság, mégis jól megférnek egymás mellett.

Amikor valakire azt mondjuk "Nagyon megváltoztál.", gondoljuk végig, hogy a változás nem bennünk zajlott-e le, aminek hatására másként látjuk a körülöttünk lévő világot, vagy nem ismertük eléggé az adott személyt, nem fordítottunk kellő figyelmet a lelkére. 

Igen,a lelkére, belső világára, érzéseire, apró mozdulataira. Az embernek joga van a változáshoz, még ha ez nem is tetszik környezetének. Olykor megunjuk külsőnket, szokásainkat, jellemünket és keressük a megoldást hogyan lehetnénk jobbak, szebbek, okosabbak, kedvesebbek, szeretettelibbek , megértőbbek, támogatóbbak...A legfontosabb dolog szerintem az, hogy találjuk meg önmagunkat, kik is vagyunk valójában. 

Sokan élnek évekig tévhitben, azt hiszik ismerik önmagukat a világot, pedig csak környezetüktől vettek át világnézetüket, magatartásformáikat. Ha rátaláltunk igazi lényünkre, akkor utána már nem egyszerű, de egyszerűbb lesz megtalálni helyünket a világban. Merjünk önmagunk lenni, új dolgokat kipróbálni, élményeket szerezni, élni, szeretni, hinni!