Másként...

Mindig annyi gondolat kavarog a fejemben, de valahogy elmarad, hogy le is jegyezzem őket, hogy mire ideülök valamit ide is írhassak....
Az idei készülést próbálom másként felfogni, az apró feladatokban megtalálni az ünnepet, békességet, akár hópelyhek vágásáról, akár süteménykészítésről, akár az ablaküvegek tisztításáról van szó. 

Viszont jó pár éve általános jelenség, hogy nátha, torokfájás és egyéb tünetek jelentkeznek ezen hetek valamelyikén és idén olyan szinten, hogy elment a hangom, vagyis van de annyira kevés, hogy csak suttogni tudok. Így elég nehéz volt a tegnapi napot gyerekek között töltenem és nem beszélnem. Igazából most értékelem, hogy milyen tisztán tudtam eddig szólni, s magamhoz képes szépen énekelni, amit a gyerekek eddig érdeklődéssel hallgattak és olyan jól esett a dicséretük. Nagyon félek, hogy elvesztem ezt az "ajándékot" s félek, hogy nagyobb probléma áll a háttérben.
Reggelre engem is meglátogatott a jó öreg Mikulás, s hozott sok földi jót.

Egyébként egészen más érzés az ünnep előtti időszak gyerekek között, elsősorban a kicsikre gondolok, akiknek még oly tiszta  a hitük. Nagyon élvezem az osztálydíszítést, hogy besegíthetek a sablonkészítésben, a karácsonyi vásár előkészületeiben és hogy a pénteki rajz-technikákon a karácsony a téma...mindenki készülődik, sürög, forog.