A kis sárga füzetből

Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz "csak itthon" lenni, nem tanítani. Egy álmot dédelgetni megfelelő feltételek nélkül, értéktelennek érezni magad minden egyes sikertelen próbálkozás után. Próbálom nevelni a szemem és a szívem arra, hogy meglássa mindenben a jót.
Néha belegondolok, milyen lenne nem 23-nak, hanem mondjuk 20-nak, vagy 16-nak lenni. Pedig tizenéves önmagam még annyira se "szerettem", mint a mostanit.
S miközben ezeket írogatom sárga kis füzetembe, a rántást félig megkeverve, s nem odaégetve eszembe jut, hogy mi hordozok hátizsákomban, mitől olyan nehéz, s a súlya nem látszik csökkenni: mások által belecsempészett keserves megfelelési kényszer.
Ritkán adódik olyan -általam szeretett- tevékenység, miközben ne jutna eszembe, hogy más mit gondolna róla. Ezek a megrekedt, berögzült félelmek azok, amik meggátolják, hogy kiteljesedjünk abban, amit szeretünk.
Pedig lehet, hogy csak görcsbe szorított kezünket kellene kinyitni, s az aggodalom pillangóként tovaszállna.

Fall

 

Vasárnap kilátogattunk a közeli tóhoz, ahol a délutáni napsugarak ragyogóbbá tették az amúgy is sárguló-barnuló leveleket. Az ősz érzése mindenkor mást jelentett számomra, ez is átalakul(t), ahogy szinte minden más körülöttem. A változás jó, legalábbis igyekszem belátni.

 

Végre...

 

 itt van, megérkezett, a kezembe foghatom az államvizsga-munka-nyelvvizsga trió után a diplomám. A heti apró örömökért is nagyon hálás vagyok, hogy szinte minden volt lehetőségem valami újat főzni a tegnapi találkozásért, őszi sétáért, zsebre dugott gesztenyékért, napsütéses délutánokért, megérett fügékért......
s ha nagyikám nincs is már itt a földön, de az ő rózsái a legillatosabbak, amik ezen a nyáron is teljes szépségükben pompáztak s még így ősszel is.

Aljmás, Osijek

 

Tegnap kisebb útra indultunk tizenketten, az úti cél pedig Aljmás és Eszék volt. Eleinte úgy tűnt az egész napunk borongós és esős lesz...

   

...de a délután meghozta a várt napsütést, így az eszéki óvárost már-már kánikulában fedeztük fel. Az ottani hangulat tényleg a régmúlt korokat idézte fel számomra: macskaköves utak, romos épületek, különféle építészeti stílusok....

 

...hangulatos utcák és kávézók; ahol a nyelvet nem ismerve is lehet kávét  rendelni. :) Bevallom kissé zavarban voltam tudatlanságomért. 

A katedrálist is megcsodálhattuk. Lenyűgözött az épület monumentalitása, díszítettsége, az apró részletek kidolgozottsága.

 

Belépve a színes üvegeken átsugárzó meleg fények fogadtak minket és mérhetetlen nyugalom.  

Tea time

Ahogy odakint egyre hűvösebb lesz a levegő , egyre többször veszem elő régi teáskannánkat és teszek bele mindenfélét: csalánt, kamillát, gyümölcstea keveréket, fahéjat, frissen pirosló csipkebogyót s néha citromfüvet vagy mentát, amiket bőséggel ad kiskertünk.A fahéj és a gyümölcsök kellemesen édes ízt adnak teának....mostanság így szeretem cukor és citrom nélkül, pedig pár éve ez számomra elképzelhetetlen lett volna. :)

Álmok kertje

Már jó ideje "kallódik" nálam  Schäffer Erzsébet: Álmok kertje című könyve, aminek a könyvtári kölcsönzési idejét már számtalanszor meghosszabbítottam, először Kecskemétről hazafelé lapoztam bele a vonaton. Ma pedig az utolsó oldalt is elolvastam. Kiírtam néhány részt, idézetet, amik nagyon megtetszettek.

" Lassan rendezkedtek be. Mennyi mindent oda lehet hagyni! Milyen kevés kell... Ágy, asztal, szék, tűzhely, vizespad a vödröknek, alattuk ott a két ceglédi kanna. Lavór, törülköző, árnyékszék. Talp a gyertyáknak, köcsög az aludttejnek, demizson a bornak. Az ablakra régi szőttest hozott, a polcra a kedves tányérjait. A hatalmas asztalt a diófa alá a padlás öreg pallóiból a szőlősgazda rótta össze. A fásszínnel szemben a vaslapokból rakott kis gyalogtűzhelyet is. Ízes padlizsánt sütött rajta, vidám paprikát, fűszerest kolbászt. Kakukkfüvet szedett, cickafarkat szárított, koppanó diót keresgélt a fű között, csipkebogyót, somot gyűjtött. A rongyszőnyeget a patakban mosta, és boldog volt, hogy minden munkát kint végezhet."                                                                                                   / Itt maradsz velem? (részlet)/

"Csak a történet ivódott belém, az ő történetük, s valami sejtés, hogy ez a mi egyszeri életünk milliárdnyi életek sűrítménye vagy párlata, hogy végtelen, és mégis törékeny. Hogy ellentmondásokkal teli, mégis tiszta és egyszerű."
                                                                                                  / Szélcsend (részlet) /

 

"Figyeljék meg- mondta egy viselkedéskutató-, az összefont kar kicsit mindig kizár, eltart, elutasít, de legalábbis óvatosságot takar. Jobb azokat a karokat leengedni. Onnan könnyebb kitárni. S akkor már egy lépés megölelni."
                                                                                               /Tedd le a pajzsodat... (részlet) /

 
Akkor nincs tovább, nincs többé keresés. Minden értelmet kap, végső megoldást, nem lesz többé én, nem lesz távolság, és nem lesz holnap. Csak mi, csak együtt és ma- örökre- "
                                                                                                  / Álomvölgy (részlet) /

Fények, napfoltok, cicák

 

Vannak (voltak) olyan napfényes órák, amikor a fény olyan tisztán ragyogja be ablakpárkányom, hogy a kicsi fotómasinámmal számomra "szépnek, jónak" mondható képeket is tudok készíteni.Másik nagy "kedvencem", a naplemente bearanyozó árnyalatai a kicsi rét minden fűszálán, virágán. Késő nyári délutánok varázsának érzem ezeket a megörökített pillanatokat.