Rózsaszín boldogság

Az öröm vasárnapja a melengető napfényekkel együtt kúszott be a ház fehérfüggönyös ablakain. S felébredve azon tanakodtam tényleg december van-e? Tudom, csak átmeneti ez a tavaszias mosolynyitogató időjárás, mégis szép.
A mai gyertyagyújtáson egy nagyon szép verset hallottam. Sajnos nem volt nálam a kis sárga jegyzetfüzetem, hogy feljegyezzek pontosan legalább egy sort, így az emlékezetemre hagyatkozva keresgéltem az interneten fellelhető irományok között kevés sikerrel így egy üzenetben kértem segítséget.

Ezzel a kedves verssel kívánnék szép adventi vasárnapot mindenkinek:

Ágfay Antal: Advent

 

Megállok egy percre, a csendet hallgatom;
Arcom fölemelem, szemem lehunyom.

Eltűröm, hogy fejemet hó borítsa be,
Hogy megszűnjön rajtam a pelyhek élete.

Hirtelen énekszót röpít felém a szél;
Úgy érzem, mennyei karok éneke kél.

És angyalok szállnak a házaink felett,
Mint megannyi hóhozó, téli fellegek.

Hallgatom dalukat, várok csendesen.
Érzem, egy angyal vállamon megpihen.

Nézi a szememet, én is rátekintek;
Nem értem, érzem értelmét az éneknek.

Kérdezném, de az angyal gyorsan tovaszáll,
És helyét lassan puha hó födi be már.

Nem mozdulok, arcom az ég felé tárom,
S bár hull a hó, egyre csak az angyalt várom,

Hogy fényességével magasba emeljen,
S dicsérő énekét vele együtt zengjem.