Inspiráló

Bájoló

Radnóti Miklós- Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s  tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.

A mai gyakorlat sem volt haszontalan... a hatodikosok irodalomkönyvében bukkantam rá erre a Radnóti versre. Szerelem volt első olvasásra. Amikor rákerestem, dalt is találtam hozzá. 

*meseszép*

Románia- Borszék

 Szeptember 10-től 15-ig Romániában tartózkodtam, pontosabban Borszéken. Testvérvárosi találkozón vettünk részt, kirándulások, és fellépés tarkította ezt a pár napot. Jártunk Szovátán, Parajdon a sóbányában, láttuk a Medve tavat, Gyilkos tavat, rengeteg hegyet, fenyőt. Túrában sem volt hiány. Csodálatos volt ott lenni! :)

 Szégyen, nem szégyen, de az ott készült közel 300 db képet még nem tettem fel a gépemre, így csak a többiek által kattintott fotókkal jelentkezem. :) Itt például a sóbányában pózerkedünk. :P

 A kis csipet csapat, a "suhanós" ruhákban. :)

Békási szorosban is jártunk. Meseszép volt a fölénk magasodó sziklák. :)

"Füstösek, furcsák, búsak, bíborak..."

avagy: megmásíthatatlanul itt az ősz, az indián nyár mellett. :) Jó rég nem írtam már, azóta nagyot fordult velem a világ, megjártam Romániát, sok sok emlékkel és képpel tértem haza, majd az iskolába. Jelenleg 2 hetes gyakorlatomat végzem, szorgalmasan tanítok, és persze tanulok :) a szakvezetőktől, és a gyerekektől (!) is. Jobban kellene figyelnünk hangjukra, mert az élet nagy dolgait is oly természetesen élik meg, ahogy sok felnőtt nem. 

Néhány inspirációs kép:

Iskolára készülve

Ez így kezdésként elég pozitív?! :D

A viccet félretéve...

1. stílus:

Laza,  csinos, bájos megjelenés, enyhén hullámos fürtök, hosszú nyakláncok, csillogó fülbevalók, csilingelő karperecek.

   

haj: valami laza frufru...talán...kb.1éve voltam utoljára fodrásznál, azóta 15-20 centit nőtt a hajam...nincs szívem lenyisszantani. :3

2/a. hozzáállás- ezt NE

Néha egy teremnyi ember között is magányosnak érzem magam... soha többé!

Igyekszem az emberek véleményét erősen mellőzni.

2/b. hozzáállás: 

valami ilyesmi: mosolyogni, táncolni, szabadnak, függetlennek lenni....

... igaz barátokkal kézenfogva elindulni újra...

3. Kevésbé elvontnak, furcsának lenni :D

4. *-*

5. Törekedni arra,
hogy a napi gondok ne kerekedjenek felül, stresszmentesítés gyanánt egy kis mozgás.... az állandó tanulástól egy idő után a falra lehet mászni.

6. Napi 

minimum 8 óra alvás kötelező! :)

7. Örülni annak, hogy ősz van.

8. Stabilo
filcek minden mennyiségben. :3

9. Egy cuki ötlet,

amivel színesebbé tehetem az elsősök számára azt, hogy milyen módon lehet a 10-et létrehozni.

10. Tiszta víz,

 ha nem tiszta vidd vissza, majd a cica megissza. :P :D

Mici

Tegnap nagyon szomorú dolog történt. Nem messze a házunktól Micikét elütötte egy autó. Délután Józsi bácsi jött szólni, hogy mi történt. Azzal fogadott, hogy "ne ijedj meg!"... rögtön tudtam, hogy baj van. A kapun kilépve szinte rögtön láttam, ahogy az én kedves cicám ott fekszik az út szélén(!). Igen, a szélén, és nem a közepén, sőt az utcán igencsak kicsi és csendes...nem értem, hogy történhetett.
...csak álltam és sírtam, egy szót sem tudtam mondani...még utoljára megsimogattam az oldalát...majd szomszédaink segítettek végső nyughelyére vinni a cicát. Borzalmas látvány volt az a sok vér...
Lehet, hogy valaki azt mondja: "Ez csak egy macska volt." De nem, aki ilyet gondol, még sosem volt háziállata. 

 Micikét nagyon szerettem, 9 éves voltam, amikor megszületett 2 testvérével együtt. Pici cica korában törékeny kisverébnek tűnt, pedig evett rendesen. :) Rendkívül sokat nyávogott (mint most Glória) , így anyuék a "Nyafi" nevet ragasztották rá, ami nekem nem tetszett.
Ő tényleg olyan cica volt, aki nem érdekből sündörködött az ember körül, nem azért bújt az ölembe -miközben tanultam- , mert finom falatra vágyott...hanem azért, mert szeretett, önzetlenül. A családban mindenkivel így viselkedett. Azután vagy 2 éve, mikor megszülettek a kiscicák (Cimi, Glóri, Mazsi, Nyik-nyik) + Csipetke is hozzánk került egyszeriben gondolt egyet és szó szerint átköltözött Józsi bácsiékhoz. Szerintem a korával együtt járt az is, hogy sokszor meg sem ismert minket, és hiába hoztam haza, fektettem a legpuhább párnákra, nem maradt itthon, mindig az új otthonába tért vissza.
Az utóbbi időben, ahogy tegnap előtt is, mintha jobban emlékezett volna a régi időkre. Mert, amikor felvettem, hogy megsimogassam, újra azokat a puszikat nyomta a fülemhez a kis orrával, ahogy régen. Elköltözése után sem volt velünk hideg, bármikor megsimogathattuk, felvehettük...de, csak odakint az utcán, vagy a szomszédban, ha hazahoztuk dorombolása alábbhagyott.

12 éves volt, szép kor egy cicának, de ha nem történt volna ez a szörnyű baleset..még ma is élne.

Miért is ragaszkodom ennyire cicáimhoz? Amióta az eszemet tudom mindig voltak cirmosaink..ők akkor is mellettem voltak, amikor a "barátaim" nem, ha bánkódtam valami miatt elég volt, ha dorombolva az ölembe kuporodtak és máris minden rendben volt. Sokan mondják a macska önző, nem tud szeretni stbstb...én ezt azért cáfolom.

Viszlát kedves nyár! Helloooo mr. Ősz! ;)