Egy elfeledett nyuszi

Így jár az, aki nem mappában, hanem itt-ott tartja, rendezetlenül a rajzait...elfelejti, hogy vannak. Még május, június vagy talán július táján készítettem a nyuszit, a lepkéket pedig még a 2 hónapos gyakorlat alatt még télen... szépet nem tudok, csak aranyosat.

Jehuda Bar Simon

"Figyelj, uram, hallgass meg, ne felejtsd el, amit hallasz. Te odaadod a kicsit a nagyért, pedig a kicsiben rejtőzött el a nagy. Figyelj rám, hallgass rám: te elhagyod a nagyot a kicsiért, pedig a nagyért el kell hagyni a kicsit s a nagyot is a legnagyobbért. Nyugtalan a szíved, uram, mert nem látod a fényt, ezért a mandulafák völgyéből a sziklára vágyol, a sziklákról a mandulafák völgyébe. Figyelj rám, hallgass rám, ne feledd, nehezen születtél és nehezen halsz meg, ezért újra meg újra meg kell halnod, ha fel nem támadsz halálod előtt. Sokan bánták a te születésedet, sokan bánják még ezután, amíg csak az idők el nem múlnak, de te azt hiszed, a hegyen állsz és mindaz, amit látsz, a tiéd. Hallgass Nebóra, hallgass Nebóra, uram. Sokan vesznek a te kezedtől, de tudd meg, hogy a gyilkos is, a meggyilkolt is csak így ismeri meg a titkot, amit ismerni kell. Átkozod a gyilkost, de a meggyilkolt nem átkoz téged. Mert nem tudod, hogy mikor szemed előtt kialszik a Nap, benned kigyúlt a fehér fényesség, s mindent meglátsz, mindent megtudsz, ami most zárva van előtted. Figyelj rám, hallgass rám: találkozni fogsz a legkisebbel s nem hajolsz meg előtte, mert nem tudod, hogy a legnagyobb. Találkozol a legnagyobbal s nem látod majd, hogy te vagy a legkisebb. De mikor kialszik benned a Nap, akkor látod meg a fehér fényt. Akkor leszel boldog, mikor mindent elvetsz magadtól, még tennenmgadat is, akkor emelkedsz magasra, amikor lezuhansz. Mondjak még valamit? Hallgass rám, figyelj rám, ne feledd: Ádám magához ölel mégis, mert mindenért megfizetsz."
/ Kodolányi János: Jehuda Bar Simon emlékiratai/

Friendship

Néha úgy érzem, nem becsüljük meg kellőképp a mellettünk lévő embereket. Azokat, akik őszintén figyelnek ránk, hogy hogyan érzünk, mi képezi örömünket, bánatunkat. Mindig várunk valakire, aki egykor nagyon fontos helyet foglalt el életünkben, de valami miatt megszakadt a kapcsolat. Várjuk, hogy újra mi is fontosak legyünk számára. Olykor rájövünk, hogy mi becsesebb kincsnek tartottuk az adott kapcsolatot, mint a másik fél.
Szerintem barát az, aki figyel rád, mert fontos vagy, megemlékezik néhány kedves szóval születésed és neved napjáról; keres csak azért, hogy láthasson. Mert valljuk be, vannak egyoldalú kapcsolatok is, amikor az egyik jobban szeret, mint a másik. Ilyenkor hiába teszünk meg mindent azért, hogy kedvében járjunk, keressük...nem elég, mert ő nem kíváncsi ránk, megunt minket... barátságból  ismerős lefokozásban részesülünk. Amikor a köszönés is egy unott, semmit mondó "szia".

Apajpusztán

Jánoshalmán

 Öt teljes napig....

...hűsöltünk

elpilledtünk....

 pózoltunk...

 alkottunk...

 ... és ismét pózoltunk, mert Lackó már csak ilyen :)

Ezen kívül sétáltunk, bringáztunk, rajzoltunk, festettünk, olvastunk, délután nem aludtunk, fagyiztunk, csokiztunk, játszótereztünk, hintáztunk. Sőt elsajátítottam Klári néni mennyei krumplis frutájának titkát. :)

Ha Petike is nálunk volt, akkor igencsak megosztott figyelmet igényelt a két gyerkőc, de úgy érzem, sikeresen vettem az akadályokat. ;)

Névnapi "teendőim" ;)

A viccet félretéve, teendőkben gazdag névnap volt, ami egy hatalmas meglepetéssel indult. ♥ Később családi ebéd, sütizés, az ajándékok nagy részét már tegnap megkaptam: csoki, virág, költőpénz, ehhez társult a ma délután együtt töltött 2 óra Baján és a rengeteg kedves figyelmesség. ♥ :)

...mindezek örömére, már ilyenem is van: http://oosunnyoo.tumblr.com/ 
:)

... holnaptól pedig Jánoshalmán "nyaralok" vagy mifene. :)

Alone

Hosszú idő óta ma este érzem először azt, hogy mennyire egyedül vagyok, vagyis inkább magam maradtam. Így próbáltam elfoglalni magam rend rakással, csajos "szépítkezéssel", tornával, tévével, zenével, sőt még mosogatással is...de folyton egy mondat cseng gondolataim szikláihoz csapódva: "Majd holnap beszélünk." s eközben a délutáni stégen ücsörgés napsütötte percei lebbennek fel szemeim előtt. Ilyenkor elfog az oktalan aggodalom, sok kis butasággal, majd egy mély lélegzettel törlöm azokat a félelem polcairól.

Minden teremtett dolog...

"Minden teremtett dolog magán viseli az istenség pecsétjét. A természet bizonyságot tesz Istenről. Ha a fogékony elme érintkezésbe kerül a világegyetem csodáival és titkaival, el kell ismernie egy végtelen hatalom munkálkodását... Titokzatos életerő hatja át az egész természetet. Erő, amely fenntartja a megszámlálhatatlan világot a világűrben, erő, amely ott van a nyári szellőben, a lebegő, atomnyi bogárban. Ez ad szárnyakat a fecskének, táplálja az éhes hollófiókákat, ez bontja ki a rügyeket és alakítja gyümölccsé a virágot.
Ugyanaz a hatalom, amely fenntartja a természetet, munkálkodik az emberben is. A csillagokat és az atomokat vezérlő nagy törvények irányítják az emberi életet is... Minden ember az Istennel és törvényeivel való összhangban találhatja meg a maga életterét, munkaterületét... A fizikai, szellemi vagy erkölcsi törvények áthágása annyit jelent, hogy kilépünk a világegyetem összhangjából, és behozzuk az egyenetlenséget, a zűrzavart és a romlást. Aki megtanulja, hogy így értelmezze a természet tanításait, annak a természet lényege kitárul. A világ egy nagy tankönyvvé, az élet egy nagy iskolává válik... A látható szemlélteti a láthatatlant. Az erdő magas fájától a sziklába kapaszkodó zuzmóig, a határtalan óceántól a tengerpart legkisebb kagylójáig, mindenben meglátja Isten képmását és kezenyomát."

(Nevelés, Isten a természetben c. fejezetből)

Panni

Reggeli

Lehet, hogy csak az én fejemben él egy idilli kép, de valahogy megvan a maga hangulata korán reggel, a sportpálya szélén lévő padon ülve, a cirógató napsugarak fényében megreggelizni.