Dreamcatcher

Álomfogó, kicsit másként. Már sokszor, sok helyen láttam hasonlót,ahol a kifeszített bőr- ill. textilszálat csipkedarabbal helyettesítik. Így teljesen más lesz az összkép, de nekem így is tetszik.

 

Miközben próbáltam jó helyet, hátteret találni a fotókhoz Pötyike kíváncsisága is felébredt. Nagyon édesen figyelte a kattogó masinát. :)

Találkozás

Az érzés, amikor olyan emberrel találkozol a múltadból, aki az általános iskola utolsó (ha jól emlékszem, "csak") 2 évében folyamatosan piszkált, a súlyod, a külsőd, a szemüveget,  a hosszú fonott copfjaid miatt. Majd később 9 év után rád köszön az utcán, váltotok pár semmitmondó, megszokott mondatot és végül közli,hogy "Jéé, fel sem ismertelek, megváltoztál! De ez tök jó!", majd egy széles vigyor keretében tetőtől talpig végig mér... nos nem is tudom mit gondoljak.
Nekem még mindig nagyon fájnak azok a bántó szavak, megnyilvánulások, nem lehet őket maradéktalanul kiirtani. Nem szerettem volna bunkónak tűnni, ezért inkább egy széles, mosoly-álarc mögé bújtam.

Levél variációk- Elkaphatom a fényt?

 A szombati kirándulás során nemcsak képeket "gyűjtöttem", hanem megannyi, színes falevelet.
Néhányukat kisebb befőttes üvegre applikáltam, az ötletet a facebook szolgáltatta. S bármikor, amikor a gyertyafény által megvilágított, kicsiny üvegre nézek, a közös délután jut eszembe. Képek helyett ezeket az emlékeket tenném keretbe, hogy emlékeztessen a megélt szeretetre, örömre, boldogságra.

*fényről szóló idézet helye*

 A kedvenceim ezek a sárgás, délutáni fények, amiket szívem szerint elkapnék és Fényfogó módjára eltenném őket egy kis dobozkába. Majd hideg,hűvös, sötét napokon elővenném és sütkéreznék a Nap szeretetében.

A kis sárga füzetből 3

Az októberi napsugarak lágyan ébresztgetik a reggelt. Hirtelen a mobilom után nyúlok a felcsendülő hang irányába s miután sikerül gyorsan elnémítanom, a mellettem fekvő cirmosra sandítok, aki a hangoskodással mit sem törődve nyugodt, kimért mozdulatokkal intézi megszokott, kecses nyújtózkodását.
Szívesen élvezném még a játékos, kezem után kapó bajszos kellemes társaságát, de az óra figyelmeztet s az ágyból kikászálódva a konyhába sietek.
Gőzölgő tejeskávéval a kezemben az sárguló levelek hullását már a kertből figyelem, miközben a tegnapi kirándulásra gondolok: az ősz erdőillatú ölelésére.

Óbánya, Kisújbánya

 

Séta itt, túra ott, kicsit kirándultunk. Mindkettőnk először járt ezen a csodálatos helyen, amit "Az elmúlt kor tündérvárának romjai"-nak neveztem, mert sok helyen a sziklák olyan kompozíciót alkottak, mintha összedőlt tornyok, vagy elcsúszott lépcsők lettek volna. A hatalmas fák óriásként magasodtak fölénk, miközben a meredek utakon lépdeltünk, vagy a kis patak által áztatott meder egyik kövéről a másikra szökkentünk 

 

 "Tündér vár"-romjai...talán :)

 

Róka? Róka.
Avagy a talált levél esete a képzelettel.

A kis sárga füzetből 2

Lassan, óvatosan csúsztatom a kés pengéjét a képkeret és a ráragasztott, megsárgult újságpapír közé. Vezetem, igazgatom, igyekszek utat nyitni a majd 60 éves kép felé. S ekkor eszembe jut. Mi van, ha a keretbe nemcsak a képet, hanem az akkori időt is bezárták, még akkor...
Még akkor, amikor a mama és a papa fiatalok voltak, az eljegyzés után, de még az esküvő előtt (...)
Amikor keretbe kerül egy kép, az a lakás egy fontos, mindenki által látott pontjára kerül. Ezt szeretem a mama otthonában -még mindig így hívom, negyed év után is- a hálószobája falát díszítő, megannyi, ízlésesen elrendezett, falra lógatott fotográfia. Emlékek eljegyzésről, esküvőről, elsőáldozásokról, családi vasárnapokról.
S most, hogy digitalizáltam néhányat sokszorosítás végett, örülök, hogy a régi papír így is tovább élhet.

Lassan...

  

...összegyűlt minden alapanyag, amiből szándékom szerint koszorút szerettem volna készíteni. Egyik nap vékony, nyár illatú fűzfavesszőket gyűjtöttem a közeli folyó mentén. Másik nap roppanós falevelek között lépdelve délutáni vadgesztenyék gurultak hol a zsebembe, hol a kosaramba.Velem jött még néhány kedves, illedelmes, kalapos makkocska is, szárazz gally, no meg őszüket megélő falevelek, bár azok máshol kaptak megillető helyet. S majd a helyi, kincsesdobozkának beillő üvegboltban színpompás narancs levelekre leltem, s kicsit messzebb a Kik-ben bíbor-bordó tölgylevelekre.

 

 Legelőször erős drótból alapot készítettem, erre tekertem, fontam a hajlékony gallyakat, míg el nem fogytak. Közben igazgattam, formáltam. Végül ragasztópisztollyal kerültek rá az őszi kincsek.

 

S hogy a kis asztal se árválkodjon oly dísztelenül, hát csentem oda is mindenfélét.

A kis sárga füzetből

Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz "csak itthon" lenni, nem tanítani. Egy álmot dédelgetni megfelelő feltételek nélkül, értéktelennek érezni magad minden egyes sikertelen próbálkozás után. Próbálom nevelni a szemem és a szívem arra, hogy meglássa mindenben a jót.
Néha belegondolok, milyen lenne nem 23-nak, hanem mondjuk 20-nak, vagy 16-nak lenni. Pedig tizenéves önmagam még annyira se "szerettem", mint a mostanit.
S miközben ezeket írogatom sárga kis füzetembe, a rántást félig megkeverve, s nem odaégetve eszembe jut, hogy mi hordozok hátizsákomban, mitől olyan nehéz, s a súlya nem látszik csökkenni: mások által belecsempészett keserves megfelelési kényszer.
Ritkán adódik olyan -általam szeretett- tevékenység, miközben ne jutna eszembe, hogy más mit gondolna róla. Ezek a megrekedt, berögzült félelmek azok, amik meggátolják, hogy kiteljesedjünk abban, amit szeretünk.
Pedig lehet, hogy csak görcsbe szorított kezünket kellene kinyitni, s az aggodalom pillangóként tovaszállna.

Fall

 

Vasárnap kilátogattunk a közeli tóhoz, ahol a délutáni napsugarak ragyogóbbá tették az amúgy is sárguló-barnuló leveleket. Az ősz érzése mindenkor mást jelentett számomra, ez is átalakul(t), ahogy szinte minden más körülöttem. A változás jó, legalábbis igyekszem belátni.

 

Végre...

 

 itt van, megérkezett, a kezembe foghatom az államvizsga-munka-nyelvvizsga trió után a diplomám. A heti apró örömökért is nagyon hálás vagyok, hogy szinte minden volt lehetőségem valami újat főzni a tegnapi találkozásért, őszi sétáért, zsebre dugott gesztenyékért, napsütéses délutánokért, megérett fügékért......
s ha nagyikám nincs is már itt a földön, de az ő rózsái a legillatosabbak, amik ezen a nyáron is teljes szépségükben pompáztak s még így ősszel is.