Ajtókopogtató

Még tavaly nyáron készítettem ezt a kis sárga szívecskét, ami most is bejárati ajtónkat díszíti. A felirat hímzéssel készült vászonra, maga a többi anyag pedig filc. Én így köszöntöm a hozzánk betérőket. :)

Szakdolgozat, zárótanítás

A szakdolgozatomat még 18-án leadtam, és a tegnapi matematika zárótanításomat is sikeres eredménnyel zárhattam. :) Én és a matek sosem voltunk jó viszonyban, kapcsolatunk mindig viharos volt, mégis a sors azt akarta, hogy ebből a tantárgyból mutassam meg tudásomat a tanítás során...és sikerült! :) Hálás vagyok minden támogatásért, buzdításért, így én is jobban hittem abban, hogy képes vagyok rá. :)
Fárasztó időszakon vagyok túl, de még csak most jön a java, államvizsga....de tudom, az is sikerülni fog! ;)
Tegnap nagyon jó volt, néhány csoporttársamat viszont látni, jókat beszélgetni, ismét gondtalan főiskolásnak érezni magam. 

A tegnapi "kullancsos sztori" illusztrálásaként ezt a rajzot készítettem :D

Variációk

ha már hosszú, legyen róla fotó, hogy lássam mennyit nőtt közel 1 év alatt

Aki a virágot szereti...

 Kertünkben nevelkedett kékesen sziporkázó virágokból szeretek piciny csokrokat kötni.

 Égig érő fűszálak között feküdve,
kék eget figyelve,
bárányfelhőket kergetve,
szél dalát hallgatva ,
kezed kézenfogva boldogságom,
ölelő karjaidba zártad.

Kitt-katt, katt-katt

 "Egy felhőn ülök, de lelóg a lábam..." 

Tavasz, napfény, fák, virágok, vasárnap délután, séta, ölelés, boldogság.

♥

* today was a fairytale*

Akár egy fénykép

Valahogy én is így szárítottam meg a vázában hervadó vörös rózsát, majd egy vékony szál ezüstdróttal körülölelve megőriztem, megőrzöm. Bárki mondhatná, ez csak egy virág, de számomra nem. Voltaképpen az emléket, az érzést őrzöm így, akár egy megfakult, régi fényképet.

Változásokról, könyvekről

Érzéseink, gondolataink, látásmódunk, stílusunk változik. De mi lehet oka, ha egyik napról a másikra, egy pihentető alvás után, már nem vagyunk szomorúak, nem érezzük kilátástalannak, reményvesztettnek életünket? ...vagy annak, hogy egy hosszan tartó, mély, őszinte ölelés hatására egyszerre a világ legboldogabb embereként térünk vissza a pillanat varázsából?

A madarak csicsergése, a nyíló tulipánok, nárciszok, csillagvirágok, virágzó szilvafák látványa boldogsággal tölti el a nap minden percét. A természet is hatalmas változáson ment át egy hét alatt. Csupán hét nap telt el, mégis a kabátot felváltotta pulóver, a meleg felsőket a pólók, a sálakat a napszemüvegek.

* Olvasósarok:
- Márai Sándor: Füves könyv ( újra)
- Palotai Boris: Ki ismer engem?
- Krúdy Gyula: Flóták és lugasok

Levelek

Néha elgondolkodom, mi lenne, ha az egyes embereknek szánt gondolataimat leírnám és levél, e-mail, blogbejegyzés formájában a tudtukra  is adnám. Nem "hétköznapi" fogalmazványokra kell gondolni, hanem valódi, őszinte, minden sallangtól mentes mondatokra, amelyeket akkor gondol az ember, ha dühös, ha ingerült, ha boldog, ha megbántott...ezt a felsorolást jó sokáig fojtathatnám.
Mi lenne akkor, ha az adott pillanatban kigondolt szavakat azonnal, minden szépítés nélkül közölnénk az adott személynek? Sértődés? Megbántódás? Vagy egy idő után megszoknánk, és eme igazságok nélkül becsapva éreznénk magunkat?

Szeretet és szilvalekvár

A konyhában ülve, szilvalekvárt kanalazva, az elmúlt nyarak CD-re kiírt dalait hallgatva, arra gondolok, milyen csodás lesz ez a nyár*...vagy valami hasonló.

" A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr."





*a végén még én magam is elhiszem

...

Útkeresés

Úgy gondolom senkit se lehet beskatulyázni, teljesen megismerni, kiismerni. Minden embernek több arca van, ahogy az érzéseinkből is van száz meg száz, úgy kedvelhet az ember egymástól különböző dolgokat, melyek között nincs hasonlóság, mégis jól megférnek egymás mellett.

Amikor valakire azt mondjuk "Nagyon megváltoztál.", gondoljuk végig, hogy a változás nem bennünk zajlott-e le, aminek hatására másként látjuk a körülöttünk lévő világot, vagy nem ismertük eléggé az adott személyt, nem fordítottunk kellő figyelmet a lelkére. 

Igen,a lelkére, belső világára, érzéseire, apró mozdulataira. Az embernek joga van a változáshoz, még ha ez nem is tetszik környezetének. Olykor megunjuk külsőnket, szokásainkat, jellemünket és keressük a megoldást hogyan lehetnénk jobbak, szebbek, okosabbak, kedvesebbek, szeretettelibbek , megértőbbek, támogatóbbak...A legfontosabb dolog szerintem az, hogy találjuk meg önmagunkat, kik is vagyunk valójában. 

Sokan élnek évekig tévhitben, azt hiszik ismerik önmagukat a világot, pedig csak környezetüktől vettek át világnézetüket, magatartásformáikat. Ha rátaláltunk igazi lényünkre, akkor utána már nem egyszerű, de egyszerűbb lesz megtalálni helyünket a világban. Merjünk önmagunk lenni, új dolgokat kipróbálni, élményeket szerezni, élni, szeretni, hinni!

Szürke, eső, vonat, tavasz, öröm

Van valami különleges szürke délelőttön, esős vonatablakon kitekinteni. Mélabús, mégis békés látvány. Sokszor keresem ezt a nyugalmat itthon, önmagamban, a munkámban, gondolataimban. Nem értem, néha miért bonyolódik túl minden, bár lehet, hogy mi magunk vagyunk okozói a káosznak. 

Hiányoznak a papírra vetett akvarellpacák, az elmosódott színek, az alkotás öröme. Hiányzik, hogy megosszam valakivel a bugyuta kis rajzokat, hiányoznak az előadások alatti levelezések, és, hogy senki se bírálja a választásomat/döntésemet, csak hallgassa meg figyelmesen bármiről is beszélek, akár rózsaszín egyszarvúakról, akár tudományos fogalmakról. 

Örülök a tavasznak, a reggeli madárdalnak, a napsütésnek, a csendes tavaszi esőnek, hogy egyedül lehetek délelőttönként, cicák békés dorombolásának, billentyűk halk kattogásának, a világosságnak. 

Inspiráció

Közös álmot építeni

Azért mégiscsak jó, ha az ember 'közös álmot épít", egy közös képzeletbeli szigetet pálmafákkal, korallzátonnyal, zöld-,piros-,sárga-,fekete-,kék színű minisárkányokkal, rózsaszín sörényű unikornisokkal, fa tetején csücsülő házikóval. Álom, képzelet, de mégis valós, mert együtt gondoltuk ki, mi ketten.

Inspiráció és szerdai gondolatok

Laughing with angels

Amikor egy közeli baráttal töltöm az időmet és belemélyedünk valamilyen személyes, komoly témába, akkor kicsit olyan, mintha  a saját elképzelése szerint próbálna átformálni, alakítani. Kicsit olyan érzés, hogy "Jó vagy így, ahogy vagy, de ha ezt és ezt így csinálnád / ezt és ezt így gondolnád már végre, akkor sokkal, de sokkal kedvesebb lennél a számomra." 

Sokszor belegondoltam, hogy csak én érzem így vagy tényleg ez a helyzet? Ennyire érzékenyen érintene a kritika? Az adott kritika tényleg jogos, vagy csak úgy érzem jogosnak kell lennie, mert más mondja?

...és a szakdolgozat. Amikor úgy érzem se erőm, se kreativitásom nincs hozzá, akkor megpróbálom elképzelni, hogy híres írónő vagyok, aki, egy nagyon fontos munkán dolgozik, amire szüksége van az emberiségnek...és ha annak nem is, de önmagának igen, mert ez is szükséges a diplomájához.

Mindig is szerettem volna könyvet írni, igaz nem így képzeltem el. Sokszor belekezdtem már egy-egy történetbe, amit nem mindig fejeztem be, írtam kis bugyuta verseket, novellákat, kopott gondolatokat tépett papírfecnikre,  a matek füzet utolsó lapjára, unott előadások közben a jegyzetfüzet margójára.

Inspiráció