Hófehér angyalok

Szinte minden évben egyszerű, fehér színű papírangyalokkal díszítjük ablakainkat. Idén új minták után néztem....

 ...a választás pedig erre a két édeskére esett. A sablonokat is ide illesztem, ,hátha más is szeretné elkészíteni. A képek kattintásra nőnek. :)

Így a kései órákban értékes gondolatokra bukkantam :

"A karácsonyra készülve és arra hangolódva, a boldog szent este reményében csendesedjünk el, és gondoljunk át az alábbi dolgokat. Olyan ritkán vagyunk csendben, olyan ritkán tudunk csak mi magunk lenni, a gondolatainkkal. Egyfolytában megy a rádió, a tévé, a mosógép, a gyerekek kiabálása, mindig zaj van körülöttünk. Sose vagyunk csendben, ez pedig nagyon ijesztő. Éppen ezért keressük meg a magunk csendjét, a saját gondolatainkkal és alakítsunk ki magunknak új célokat és új terveket."

"Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte".

Várakozás

Arra vágyom,hogy...

Mire is vágyok? Vetődik fel bennem a kérdés 23:26-kor...álmatlanság lesz úrrá rajtam  ma is, a 3. adventi este végén.

Készülni kellene, készülni jobban, szebben, fényesebb szívvel, békésebb(?) lélekkel. Hiszen készülök -gondolok rá hirtelen-, de most is, mint mindenben úgy érzem nem elég, túl kevés a fény, amivel nem tudom megvilágítani az egyre korábban sötétedő napokat.

Mint oly sokszor, most is nagymamámra gondolok, aki szívét-lelkét beleadta az ünnepbe, bár nem tudom belül miként élte meg az adventi várakozás csodáját. Míg "jól bírta magát" az egész házat kisuvickolta, csillogott minden ablak, a szőnyeget kézzel mosta ki, ahogy az összes függönyt.Tiszta ágyneműt húzott a régi dunnákra, a sarkokban megbúvó összes porcicát felkutatta. Mennyei diós és mákos bejglit sütött, még régen...az utolsó években már nem érzett elég erőt a konyhában való szorgoskodáshoz.

Anyu mesél az ő régi karácsonyairól,hogy miként állt a fa a tanya kis szobájában,szentestén hogyan csillogtak a gyertyafények a fenyőágakon, miként jártak táncot a színes üveggömbökön.

Sokszor meséli, körbeállták ők gyerekek, mellettük szüleik és az ő nagymamája a fát és kezdtek bele a jól ismert karácsonyi dalba: Mennyből az angyal... és folytatta tovább viccesen nagypapám: ...leesett farral. Ezt mindig megmosolygom, ha hallom.

Mesél a szentestéről, angyalvárásról, izgalomról, mézédes fügéről - ami szerinte ma sem olyan ízű,mint akkor- , a készülődés, várakozás izgalmáról és arról, hogy mekkora pelyhekben hullott a hó minden karácsonyon.

Filigrán, minimalista...

 ...azaz a ma esti rajzocskák, az újonnan megtalált, méretre vágott barna (csomagoló?)papíron a közelgő ünnep és évszak témájában.

Inspiráció (hair,fashion,diy)

 Egyszerű, és mégis mutatós; a sietős reggeleken is könnyen kivitelezhető.

 Azok a loknik :3 , bájos hatást kelt a könnyen leomló göndör fürtök és a hajpántként funkcionáló fonott copfocska.

 Tetszik ez a lezser, mégis nőies összeállítás. A petróleumkék(?) blézer nagyon csinossá teszi ezt az egyszerű póló-farmer kombinációt.

 ...no igen...

 Csodálom azokat a lányokat, akik mernek ilyen rövid szoknyát viselni, ilyen magassarkú cipővel. Önbizalmat sejtet :)

Colors of autumn

 

Mostanság gyönyörű, kora őszi időjárással jutalmaz minket az ég, s a levelek egyik napról a másikra változtak harsogó zöldből napsárgává. A nappalok rövidebbek, a fény is csak hunyorog, nem jár olyan magasan a Napkorong. 

Délután fogtam a fényképezőgépet, majd biciklire pattanva szemléltem meg az egyre dísztelenebbé váló szántóföldeket, lombjukat hullató fákat, száradó virágokat és a kis, telepített erdőt. S kicsit úgy érzem erőt adnak e színek, talpam alatt roppanó falevelek hangja, a leereszkedő köd látványa, a frissen szántott föld illata....erőt gyűjtök,hogy bátor legyek,hogy merjek ugrani az ismeretlenbe, ha kell. Ilyenkor nem számít hány idézetet, tanácsot olvasott el az ember a bátorságról, a belső kétkedő hangok elhallgattatásáról..semmit sem ér, bármit is fogadott meg akkor...szerintem a legfélelmetesebb az, ha az ember egyedül marad, távol a családjától, barátaitól...amikor a szociális kapcsolatait a nulláról kell kezdenie egy ismeretlen városban. 

Sokan pedig pont ezt élvezik, a kihívásban az új lehetőségeket látják, a megvalósítandó remek alkalmat...bárcsak én is ezek az emberek közé tartoznék... egy kicsit.

Olvasósarok:
* Schäffer Erzsébet: Bodobács
* Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Illusztrálás?

 

Nem, nem hiszem...vagyis nem profin, de a rajzok készítése közben folyton ez a két vers ill.2-3 versszak motoszkált a fejemben:

"Tanulni kell.A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe."
/Nemes Nagy Ágnes/

"Egy fában lakom.
Lombja évszaktalan,
az égig ér a dadogásig,

és látom zsúfolódni zárva-termő gyümölcseit."

Közönségtalálkozó

A történtet múlt hét szombaton kezdődött, amikor a délelőtti forgalomban alig találtunk parkolóhelyet és többször is körbe-körbe autóztunk, mire egy szabad helyre leltünk. Gyorsan kipattantam az autóból és sietve elindultam a célom felé, csak visszafelé, nyugodt léptek közepette szemléltem meg az útba eső kávézó kiragasztott "meghívóit". Kikerekedett szemekkel láttam,hogy jövő héten közönségtalálkozó lesz Schäffer Erzsébettel. Nagyon meglepődtem és alig akartam hinni a szememnek. Ekkor belegondoltam, ha nem rójuk le ezt a sok kerülőt, nem választunk új útvonalat, a hír nem is jutott volna el hozzám.

Nagyon boldoggá tett,hogy a tegnapi estén Ő is elkísért, együtt hallgathattuk végig az írónő történeteit. Nagyon becsülöm, mert fájó torokkal, kevéske hanggal is eljött, mert tudta, várjuk, méghozzá nagyon sokan. A volt zsinagóga, mostani könyvtár megtelt érdeklődőkkel, kíváncsi tekintetekkel, figyelmes fülekkel.
 

Rég találkoztam ennyire csupaszív emberrel, akin látszik,hogy szeretet lakik a lelkében, hangja is nyugalmat áraszt, akinek belső szépsége tükröződik mosolyában. Közel engedte magához a hallgatóságot személyes, bensőséges élményeinek elmesélésén keresztül. Ritka az ilyen ember, aki ennyire kitárulkozik, megosztja magát másokkal.

Remélem máskor is jön és azt is remélem,hogy könyveinek egy példányát* magaménak tudhatom, amit majd dedikáltathatok vele. :)

*Persze, persze szeretem a könyvtári darabokat, csak nem biztos,hogy a könyvtárosok szívesen vennék,ha "csak úgy írnának bele", bár az is lehet,hogy kifejezetten örültek volna...

Betűkupac

Fent a fejem,

lent a lábam,
merre vessem,
nem találom.
Nem találom
merre menjek,
hova nézzek,
mihez kezdjek...

♥

♥

2 év

♥

Tudom,hogy még 65 nap....

...van karácsonyig, de a tegnapi ötletet meglátva azonnal tudtam,hogy ezt ma én is el fogom készíteni...időm most van bőven. Nem igényel sok alapanyagot, csak egy szép nagy befőttes üveget, fekete kartont, ollót, ragasztót és sót. Igen, sót, ami havas hatásként funkcionál. Akár egy egész üveget beragasztózhatunk és sóba hempergethetünk, így igazi kis jeges-havas lámpácskát kapunk.