Jácintos december

Nem vártam, november környékén mégis hajtani kezdett az a jácint hagyma, amit még virágba borulva kaptam márciusban. 

Meglepődtem, mert szívem mélyén leginkább a havas-téli időt vártam, és ezt a csodálatos varázsos csillámporral teli 24 napot, mégis örömteli rátekinteni a reggeli ébredések hűvös ölelésében. 

Úgy hiszem odafent Ő jobban tudja mire van szükségem, mivel kell szembenéznem, vagy mi az, amit nekem ad , vagy vesz el. 

Ez a kis virág nekem valahogy a reményt is jelenti,hogy a természettel együtt mi emberek is megújulhatunk, új szebb virágokat bontogathatunk a "téli pihenés" után.

Variációk hópehelyhekre

Lassan készülgetnek a kis hópelyhes díszek...csak úgy..itthonra...a fára..pedig megannyi csillogó gömbök lapunak a régi szaloncukros dobozok rejtekén. Mégis jóleső érzés valami sajátkészítésűt is közéjük csenni a fenyő ágain.

Adventi gyertyagyújtás

Minden napnak megvan a maga öröme is a sok apró bosszúságot okozó momentum mellett. Ez a délután is azon kevesek közé tartozik, amikor a házban mindenhol rend és béke honol. Sikerül mindenkit az asztalon álló koszorú köré ültetni,hogy meghallgassanak egy-egy történetet, felolvasást, miközben a reggel sült narancsos kalácsból is jut minden tányérra és a bögrékben frissen főtt tea gőzölög.

" Ilyenkor megcsendesülnek a hajnalok. Nem kóborol a szél, nem vándorol az ördögszekér, és nem repkednek száraz falevelek határról határra. A csillagok reszketve nézik a Földet, ez az alsó világ pedig némán figyel, és észre sem veszi,hogy a dombok puha hátát ádventi hangulattal hinti be a dér."
 

/ Fekete István: Decemberi hajnal, részlet/

Az első hópehely

 

Ma reggel útnak indult néhány színes, kedves üzenettel megírt képeslap közel s távolra. Szeretek postára járni, levelet - képeslapot feladni és az is nagyon jó érzés,ha a postás nekünk is hoz pár sorral megírt személyes üzenetet. Az egyik borítékba ezt a két kis egyszerű fenyőfácskát csúsztattam, tökéletesek a maguk tökéletlenségükben.
S ha még nincs is hó, de elszöszmötölni mégis jó hópehely minta öltögetéssel. :)

 

Hófehér angyalok

Szinte minden évben egyszerű, fehér színű papírangyalokkal díszítjük ablakainkat. Idén új minták után néztem....

 ...a választás pedig erre a két édeskére esett. A sablonokat is ide illesztem, ,hátha más is szeretné elkészíteni. A képek kattintásra nőnek. :)

Így a kései órákban értékes gondolatokra bukkantam :

"A karácsonyra készülve és arra hangolódva, a boldog szent este reményében csendesedjünk el, és gondoljunk át az alábbi dolgokat. Olyan ritkán vagyunk csendben, olyan ritkán tudunk csak mi magunk lenni, a gondolatainkkal. Egyfolytában megy a rádió, a tévé, a mosógép, a gyerekek kiabálása, mindig zaj van körülöttünk. Sose vagyunk csendben, ez pedig nagyon ijesztő. Éppen ezért keressük meg a magunk csendjét, a saját gondolatainkkal és alakítsunk ki magunknak új célokat és új terveket."

"Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte".

Várakozás

Arra vágyom,hogy...

Mire is vágyok? Vetődik fel bennem a kérdés 23:26-kor...álmatlanság lesz úrrá rajtam  ma is, a 3. adventi este végén.

Készülni kellene, készülni jobban, szebben, fényesebb szívvel, békésebb(?) lélekkel. Hiszen készülök -gondolok rá hirtelen-, de most is, mint mindenben úgy érzem nem elég, túl kevés a fény, amivel nem tudom megvilágítani az egyre korábban sötétedő napokat.

Mint oly sokszor, most is nagymamámra gondolok, aki szívét-lelkét beleadta az ünnepbe, bár nem tudom belül miként élte meg az adventi várakozás csodáját. Míg "jól bírta magát" az egész házat kisuvickolta, csillogott minden ablak, a szőnyeget kézzel mosta ki, ahogy az összes függönyt.Tiszta ágyneműt húzott a régi dunnákra, a sarkokban megbúvó összes porcicát felkutatta. Mennyei diós és mákos bejglit sütött, még régen...az utolsó években már nem érzett elég erőt a konyhában való szorgoskodáshoz.

Anyu mesél az ő régi karácsonyairól,hogy miként állt a fa a tanya kis szobájában,szentestén hogyan csillogtak a gyertyafények a fenyőágakon, miként jártak táncot a színes üveggömbökön.

Sokszor meséli, körbeállták ők gyerekek, mellettük szüleik és az ő nagymamája a fát és kezdtek bele a jól ismert karácsonyi dalba: Mennyből az angyal... és folytatta tovább viccesen nagypapám: ...leesett farral. Ezt mindig megmosolygom, ha hallom.

Mesél a szentestéről, angyalvárásról, izgalomról, mézédes fügéről - ami szerinte ma sem olyan ízű,mint akkor- , a készülődés, várakozás izgalmáról és arról, hogy mekkora pelyhekben hullott a hó minden karácsonyon.

Filigrán, minimalista...

 ...azaz a ma esti rajzocskák, az újonnan megtalált, méretre vágott barna (csomagoló?)papíron a közelgő ünnep és évszak témájában.

Inspiráció (hair,fashion,diy)

 Egyszerű, és mégis mutatós; a sietős reggeleken is könnyen kivitelezhető.

 Azok a loknik :3 , bájos hatást kelt a könnyen leomló göndör fürtök és a hajpántként funkcionáló fonott copfocska.

 Tetszik ez a lezser, mégis nőies összeállítás. A petróleumkék(?) blézer nagyon csinossá teszi ezt az egyszerű póló-farmer kombinációt.

 ...no igen...

 Csodálom azokat a lányokat, akik mernek ilyen rövid szoknyát viselni, ilyen magassarkú cipővel. Önbizalmat sejtet :)

Colors of autumn

 

Mostanság gyönyörű, kora őszi időjárással jutalmaz minket az ég, s a levelek egyik napról a másikra változtak harsogó zöldből napsárgává. A nappalok rövidebbek, a fény is csak hunyorog, nem jár olyan magasan a Napkorong. 

Délután fogtam a fényképezőgépet, majd biciklire pattanva szemléltem meg az egyre dísztelenebbé váló szántóföldeket, lombjukat hullató fákat, száradó virágokat és a kis, telepített erdőt. S kicsit úgy érzem erőt adnak e színek, talpam alatt roppanó falevelek hangja, a leereszkedő köd látványa, a frissen szántott föld illata....erőt gyűjtök,hogy bátor legyek,hogy merjek ugrani az ismeretlenbe, ha kell. Ilyenkor nem számít hány idézetet, tanácsot olvasott el az ember a bátorságról, a belső kétkedő hangok elhallgattatásáról..semmit sem ér, bármit is fogadott meg akkor...szerintem a legfélelmetesebb az, ha az ember egyedül marad, távol a családjától, barátaitól...amikor a szociális kapcsolatait a nulláról kell kezdenie egy ismeretlen városban. 

Sokan pedig pont ezt élvezik, a kihívásban az új lehetőségeket látják, a megvalósítandó remek alkalmat...bárcsak én is ezek az emberek közé tartoznék... egy kicsit.

Olvasósarok:
* Schäffer Erzsébet: Bodobács
* Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Illusztrálás?

 

Nem, nem hiszem...vagyis nem profin, de a rajzok készítése közben folyton ez a két vers ill.2-3 versszak motoszkált a fejemben:

"Tanulni kell.A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe."
/Nemes Nagy Ágnes/

"Egy fában lakom.
Lombja évszaktalan,
az égig ér a dadogásig,

és látom zsúfolódni zárva-termő gyümölcseit."